Szent Borbála kultusza a középkorban terjedt el, a leginkább tisztelt szentek egyike lett. Sok város, hivatás választotta védőszentjének. Az örökös veszedelemben élő bányászok a leggyakrabban Borbálához fordultak, mint segítőszenthez, s tették meg védőszentjüknek, hívták segítségül végszükségben.
Hogyan lehetett ilyen ereje egy húszévesen már vértanúhalált szenvedett leánynak?
A szép és okos Borbála atyja – a nikodémiai Dioszkorosz – egy lakótoronyba zárva őrizte. Amikor ennek ellenére keresztény lett, atyja feljelentette. Előbb a torony fala, majd egy szikla nyílt meg előtte, hogy elmenekülhessen. A rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai sáskává változtak. Borbálát bebörtönözték, többször megkínozták, végül 306-ban saját apja lefejezte, akit ezért hazatérőben a villám agyonsújtott.
A bányászokon kívül a részére épített torony miatt az erődítmények, az építőmesterek és a kőművesek is védőszentjüknek tartják. A tűzvész elleni védekezés okán a harangokra is ráfestették az arcképét. (A 8. században szokásba jött, hogy égiháború idején a tüzet okozó villámcsapás ellen harangozás imádságra figyelmeztette a híveket, ugyanis az első villámhárítót csak 1752-ben állították fel.) Így vált a harangöntők védőszentjévé is.
A lőpor feltalálása után, melyet a villám és a tűz egyesült erejének tartottak, a tüzérek védőszentje is lett. Ezt segítette az is, hogy az ágyúcső is ugyanabból az anyagból készült, mint a harangok, és az ágyúkat is a harangöntők készítették. V. Károly német-római császár (uralkodott: 1519–1556) még azt is előírta, hogy a tüzéreknek az ágyú elsütése előtt Szent Borbála segítségét kell kérniük. A középkorban a városok lőportornyaikat szívesen ajánlották oltalmába, hogy mentse meg őket a véletlen robbanástól. A hegymászók is hozzá fohászkodtak, hogy hárítsa el a vihart és a villámlást.
A millennium évében Magyarországon – egy középkori torony maradványa miatt – nevéről falut kereszteltek el. (Szentborbála ma Szerbiában található.)
A népi hiedelem azt tartja, hogy ha a cseresznyefa ágát Borbála-napon, december 4-én bevisszük a szobába, karácsonyig kivirágzik. Ez a hagyomány azt is jelenti, hogy a virágzó vessző Borbálán keresztül a szeretetet viszi a szívekbe, és ott állandósul, kivirágzik.
A jegyesek kiválasztásának egyik módja is e naphoz fűződik. A hajadonok hét-kilenc ágat helyeznek el egy pohárba. Minden ágra egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát kötnek, s amelyik ág előbb kivirágzik, az azon lévő név viselőjétől várják el, hogy Borbála nevében feleségül kérje őket.
(A fenti írásomnál felhasználtam a Tapolcai Hírlapban 1997. dec. 4-én megjelent cikkem. A képet a petrilla.hupont.hu honlapon találtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése