Csetneki Juhász Balázs: Irgalom

A fájdalom

Ha meg akar ölni

Lesz-e akkor irgalom?

Ha a magány rám szakad,

Lesz-e aki rám talál a rom alatt?

Ha elmegyek, lesz aki csak emleget,

Lesz aki visszasír, és lesz aki elfelejt.

De ha mégis maradok, lesz-e akkor irgalom?

Galambos Tamás: Nagy Imre újratemetése

Galambos Tamás (Budapest, 1939. november 18.) ezt a 150x108 centis festményt másfél hónap alatt készítette. A művész magát posztnaivnak vallja, és azt mondja: iróniával fest….„A hat koporsó mellett díszsorfal áll. Ők részt vettek Nagy Imre elítélésében, majd utána magas pozíciókba kerültek. Ez a kaméleon filozófia az, amit nem szeretek. Nem akartam személyeskedni, ezért arc nélküli egyedeket festettem.

A kaméleon annak szimbóluma, hogy sok minden a régi maradt. Rengeteg dokumentumot néztem, valóságosak a festményen ábrázolt alakok, tárgyak. A vörös ég a kommunizmus filozófiáját szimbolizálja, ami még mindig felettünk lebeg.”

A pulpituson egy fiatal szónok az egyetlen, akinek van arca. Ő a meséből ismert, igazmondó kisfiú, az ártatlan, őszinte romlatlanság. Ez esetben Orbán Viktor. Azért kellett odafestenem arccal a miniszterelnököt, mert akkor kimondta, hogy ki az oroszokkal, és ezzel óriási hatást ért el. Vívódtam, hogy ráfesthetem-e, de így hiteles. Nem vagyok hízelgő típus. Orbán Viktort nem ismerem személyesen, de örülnék, ha megmaradna lelkileg annak a kisfiúnak – fogalmazott a művész. Azt ő is fontosnak tartotta elmondani, hogy soha eddig nem kapott állami megbízást, soha nem volt benne egyik „pikszisben” sem. (Vasárnapi Hírek)

Galambos Tamás munkássága

Első kiállítását 1960-ban rendezték a Képzőművészeti Főiskolán, ahol már jelentkezik sajátos, senki máshoz sem hasonlító stílusával, egyéni kifejezésmódjával. Nem kapcsolódott a 6o-as és 70-es évek egyetlen ún. divatos irányzatához sem. Ehelyett inkább saját, összetéveszthetetlen kifejezési nyelvet alkotott magának, amelyet post-naivnak is neveznek, korai munkáit pedig gyakran a kelet-európai pop-arthoz sorolják. Alkotásainak főbb témái: a természet mikró és makrovilága, az antik és keresztény mitológia történései, valamint az emberi természet, társadalom és politika szarkasztikus ábrázolása. Közel száz egyéni kiállításon szerepeltek alkotásai, amelyek többsége neves könyvkiadók illusztrációiként is ismertek. Legtöbb egybegyűjtött munkája, különálló Galambos Gyűjtemény keretében, a Toyama-i (Japán) Nishida Múzeum tulajdonában van. (Wikipedia)

Galmbos Tamás ars poeticája

„A festés számomra örökös szellemi kötéltáncot jelent a fikció és realitás, a szép és rút között. A mese mindig csak kifejezési forma, hogy annak segítségével minél több ember számára érthetően beszéljek a máról és mondjak véleményt a világról” (Wikipedia)

H. Barbócz Ildikó: Nagyrédei eper

A szerző által készített dzsem 2020-ban

     Nem is gondoltam, hogy a címben említett helyhez más is fűződik, mint bor. Pingponglabda nagyságú eperszemeket szüreteltek azon a vidéken. Ha nem veszek a kezembe néhány sárral szennyezett, földes darabot, azt hihettem volna, fóliasátor alatt termett. Azért fekete fólia volt bizonyára a bölcsője, ahol a nap kedvére cirógathatta, pirítgathatta. Érlelte is mélypirossá, bordóvá a szemeket: kis tűzgolyóbisok a kék kosárban.

      Az idei árvíz, a három hétig tartó kiadós esőzuhatag alaposan lecsökkentette a tavaszi gyümölcshozamot. A piacon hiába kerestem a cseresznyét, az epret, mintha nem is június elejét írtunk volna. Az egyik kofa kérdésemre sajnálkozva megjegyezte: az már zölden a fán megrepedt. A külföldről behozott sárga- és görögdinnyét kínálták helyette, szinte erőszakosan. Ezek a mai fruska zöldségesek nem is tehetnek róla, ők már abba szoktak bele, hogy az év minden napján szinte minden kapható: szőlőt akár januárban is vehetnék. De nem veszek. És nem tudják igazán, nem is alakul ki bennük, hogy mikor van az ideje a cseresznyének, mikor van a dinnyeszezon.

     Az epret júniusban keresi, szedi az ember. Én is kerestem egy megadott helyen. A lépcsőn araszoltam fölfelé a hőségben, amikor a pillanatnyi enyhet adó szél az orromba hozta az eper illatát. Az örömtől önkéntelenül is elmosolyodtam, és megszaporáztam a lépteimet. Ez az öröm annak szólt, hogy nemhiába jöttem, másrészt hogy az érzés még nem veszett ki belőlem: lehet örülni egy illatnak is! Minden évben alig várom, hogy az első rózsát megszagolhassam, hogy a mézvirág az ablakomban elbódítson, hogy az ágyban fekve is beszippanthassam az ablak alatt burjánzó bukszus eső utáni illatát. Az ázott avar illata az erdőben felemelően kesernyés, a füvek, rétek, virágok a perzselő nyárban balzsamos illatot árasztanak. Gyerekkoromban élvezettel, kitágult orrcimpával léptem be a pékségbe, a tejboltba, a cipőboltba. Manapság már ezeket a boltokat is keresni kell. Tanítványaimat olykor úgy is megpróbálom olvasásra bírni, hogy szagoljanak bele az új könyvbe, gyors lapozással szívják magukba a nyomdafesték illatát. Az ember természetesen a kellemes illatok után kutat, a kellemetleneket kerüli. Erre a magyar nyelv szinonimát használ: a büdös már a szag kategóriájába tartozik.

     Az eper illatát megérezve a lépcsőn akaratlanul is eszembe jutott Kertész Imre Sorstalanság c. írása, melyben a fiút a koncentrációs táborban jószerivel különös, de hihető módon a répaleves illata menti meg a biztos haláltól. Amikor az agyonkínzott, elcsigázott testben egy illat éleszti föl az életösztönt. Az író regényében drámai hatásúak a sorok a könnyeden vezetett stílus ellenére: „… valamerről ismerős csörömpölés szállt fel hozzám puhán, mint a harangszó álmainkban, s keresgélő tekintetem ott alant rá is bukkant a cipekedő menetre, a vállra vetett rudak, a rudakon meg a párolgó kondérok súlyától roskadozva, s a fanyar szagú levegőben a távolból, semmi kétség, répaleves illatára ösmertem. Kár volt, mert ez a látvány, ez az illat indíthatta el, pedig már zsibbadt mellemből azt az érzést, melynek növekvő hulláma még kiszáradt szememből is pár melegebb cseppet volt képes az arcomat áztató hideg nedvesség közé préselni. S hiába minden megfontolás, ész, belátás, józan értelem, mégse ismerhettem magamban félre valami halk vágyakozásféle lopott, mintegy az esztelenségétől szégyenkező s mégiscsak egyre makacskodó szavát. Szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban.” Néhány oldallal később jönnek az újabb csodák: „… csak amúgy, meztélláb, ingem fölött a pokrócomba burkolózva, s a csípős levegőben a sok ismerős szag közt valami új árnyalatot is fölfedeztem: a bontakozó tavaszét minden bizonnyal, ha a telő-múló időt fontolóra vettem.”

     Az eperből még aznap frissen dzsemet főztem. Amikor az összezúzott, fortyogó masszába – mely már kezdett inkább dühös lávára hasonlítani – csak úgy találomra belezúdítottam a cukrot és a citromsavat, festői színt kaptam: égő vöröset, mint mezőn a pipacs, lágy fénycsíkokkal a felszínen. A gőzölgő anyagot, a nyárelő csalhatatlan ízét kicsi üvegekbe zártam, és egy keveset még gyönyörködtem a munkámban.

     Aztán már a következő gyümölcsre, a cseresznyére gondoltam, amelyről nemrég tudtam meg, hogy Itáliából származik. De ez olyan régen volt, hogy azóta teljesen magyar gyümölccsé  érlelte, azaz nőtte ki magát, és az egyik kedvencem lett. Áprily Lajos Tavaszi pillanat c. költeményében így bukkan elő:

Új rügy s új fű, és újra mondhatom,

És örvendezve mondhatom, hogy élek.

Kékes vihar-fekete alapon

A cseresznyefa-gömbök habfehérek.

     S hogy az illatok és az ízek milyen mélyen, megbabonázóan hatnak az emberre, álljon itt egy szlovák költő, Ján Smrek néhány verssora a Cseresznyevirágok balladája című alkotásából:

Ha kivirít a cseresznyefa,

szeszély vezényli titkos létünk.

Vakító fáklya ifjúságunk,

nem engedi, hogy bölcsen éljünk.

Holnap a lengő gallyak húsán

A szirmok helyén sebek nyílnak.

Szívem virága, ne szomorkodj,

s ne haragudj, hogy leszakítlak.

(2010. június)

Oroszország napja - június 12

Az Orosz Föderáció nemzeti ünnepe, Oroszország napja

          Az orosz parlament 1990. június 12-én kinyilvánította az ország szuverenitását, a Szovjetuniótól való elszakadást.

Az orosz államiság alapjait a keleti szláv törzsek összefogása teremtette meg a VII-IX. század folyamán. A novgorodi dinasztiaalapító varég zsoldosvezér, Rurik egyik utóda, Oleg 882-ben elfoglalta Kijevet is, s az ún. Kijevi Rusz (melyből az ország későbbi elnevezése is származik) kelet-európai nagyhatalommá lett. A kereszténységet Vlagyimir nagyfejedelem vette fel 988-ban. A XII. század közepétől a feudális széttagoltság és a külső hódítások időszaka (tatárjárás) következett. Kijevvel szemben az északibbMoszkva került centrális helyzetbe: a XV. századtól innen indult ki az új központi hatalom megteremtése. 

III. Iván beházasodott a bizánci császári családba, használni kezdte a cári címet, s a "harmadik Róma" uralkodójaként minden ortodox védelmezőjének tekintette magát. 1598-ban kihalt a Rurik-dinasztia, majd 1613-tól bő 300 évre a Romanovok következtek: politikai cselszövéssel, háborúkkal, hódításokkal és szerződésekkel ők építették ki azt a hatalmas birodalmat, amely nagyságából fakadó erejénél fogva világpolitikai tényező lett, az egyes területek közti óriási fejlettségbeli különbségek, s az időnként fellángoló modernizálódási törekvések kudarca ellenére. 

1917-ben véget ért a cárok uralma, az Oroszország vezette birodalom fennmaradt, gyarapodott is és egy új ideológia, a szocializmus-kommunizmus jegyében, amely újabb, áldozatokat követelt létrehozta 1922. december 27-én a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét.

E szövetség, a Szovjetunió 1991 decemberére, 70 év után látványosan szétesett. Ennek előzménye, hogy: az orosz parlament 1990. június 12-én kinyilvánította az ország szuverenitását, majd 1991. december 8-án a Független Államok Közösségének megalakításával, a Szovjetunió de facto megszűntével Oroszország önálló állammá vált. Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságról Orosz(országi) Föderációra változtatták hivatalos elnevezését.

NOSZTALGIA - Magyar-Koreai Piknik - képes beszámoló (5/5)

Meghívó az első Magyar-Koreai Piknikre
Ideje: 2015. május 30. (szombat) 10:30 óra
Helye: Orczy kert (1083 Budapest, Ludovika tér 2.)
Program: 10:30 - 10:50 Vendégek érkezése, informális beszélgetések
10:50-11:00 Yim Geun-Hyeong úr, a Koreai Köztársaság nagykövete köszöntője

11:00-12:15 Kulturális program
- Magyar és koreai néptánc bemutató (fellép a Cédrus Együttes és 

a Koreai Kulturális Központ táncegyüttese)

12:15–13:15 között negyedóránként a résztvevők számára csoportok indultak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megtekintésére.

Adtam néhány tanácsot a karcagiaknak, hogyan lehet még ennél is finomabb a birkapörkölt.

 Nagy szerencséje a piknik résztvevőinek, hogy a karcagiak tudták vállalni a főzést, mivel az egész országot "befőzik", sőt a Kárpát-medencén kívül is rendszeresen "fel szoktak lépni".

Érdemes volt megkóstolni az eredeti koreai ételeket is. Soha nem szabad fenntartásokkal lenni más népek szokásaival, ételeivel szemben. Kellemes meglepetések érhetik az embert, mint is is.

- A tombola főnyereménye egy TV volt. Ez a szép kislány húzta ki, de sajnos nem engem. Pedig adtam volna neki egy puszit a homlokára! Még annak a szemüvegesnek is! (Lehet, ettől mentette meg őket a Jóisten!!!)

A 100 tagú cigányzenekar főnöke is velünk eszegetett.

NOSZTALGIA - Magyar-Koreai Piknik - képes beszámoló (5/4)

Meghívó az első Magyar-Koreai Piknikre
Ideje: 2015. május 30. (szombat) 10:30 óra
Helye: Orczy kert (1083 Budapest, Ludovika tér 2.)
Program: 10:30 - 10:50 Vendégek érkezése, informális beszélgetések
10:50-11:00 Yim Geun-Hyeong úr, a Koreai Köztársaság nagykövete köszöntője
11:00-12:15 Kulturális program

- Magyar és koreai néptánc bemutató (fellép a Cédrus Együttes és 

a Koreai Kulturális Központ táncegyüttese)

- Nagy figyelemmel hallgatta a közönség a magyar népzene és népi hangszer bemutatását (citera, pásztorhangszerek, tárogató)

A magyar néptánc rejtelmeivel ismerkedtek a koreaiak.

2009-ben "a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya" felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. 2012-ben jogosultságot nyertek a Hagyományok, Ízek, Régiók (HÍR) védjegy alkalmazására a karcagi birkapörköltet illetőleg. 2013 májusában a karcagi birkapörkölt elnyerte a hungarikum címet.

 Nagyon finom volt, méltó a hungarikum címre!!!

- Hagyományos koreai ételt eddig nem ettem, most megkóstoltam, ízlett.

Voltak, akik az asztal helyett a pikniket választották.

(Folytatom)

NOSZTALGIA - Jolly-Joker együttes utcabálja Alsóörsön - 2012. június 29.

Meccs híján péntek esti kikapcsolódásnak szántam a három tagú győri zenekar  karaokéval fűszerezett utcabáljának a maghallgatását. Pontosan kezdték 19 órakor. Ekkor még inkább csak a strandon unatkozó emberek hallgatták, de ahogy sötétedett, egyre többen lettünk. Tíz óra körül már jókat lehetett derülni a közeli diszkóba igyekvő elegáns, szép, fiatal lányok kecses tánca, és a strandról ottmaradt fürdőruhás, pocakos meglettkorú öregurak és ugyancsak rengő hájú párjuk egymás szomszédságában való szereplésén. De hát éppen ez a szép az utcabálban. És az sem számított, hogy a fényesre csiszolt táncparkett helyett a rövidre vágott fű (a zenekar vezetője „poroszóná”-nak nevezte) adta a talajt.

Alsóörsön a móló melletti parkolóban szokták inkább rendezni az utcabálokat, de a strand jobbnak tűnik. Ez utóbbi helyen nincs autóforgalom, lehet fűre, székre ülni, a Balaton mellé telepedni, több vendéglőbe enni, inni, fagylaltozni közben. És táncolni a zenekar előtt vagy a Balaton partján is!

Kiváló kezdés volt a Republictól a „Ha itt lennél velem”, az Illéstól az „Oh, kisleány” és ismét a Republictól a „Csak a szívemen át” c. számok. A zenekar legnagyobb erénye nálam, amit a vezető is mondott hitvallásukként: „Magyarul éneklünk itt Magyarországon”. És be is tartották. Fél tizenegyig, amíg ott voltam, mindössze egyszer, negyed tizenegykor hangzott el egy külföldi szám.

Másik erényük a közvetlenség, a barátságos hang, a kiváló hangulatteremtés.

Harmadik erényük, hogy mindenféle stílus, zenei irányzat elhangzik (disco zenétől a vonatozáson át a lakodalmasig, a romásig).

Negyedik erényük, hogy ritkán hallható zenét játszanak. Rendszeresen látogatom a környéken rendezett utcabálokat, de három és félóra alatt mindössze az „Isztanbul” és Illésék annak idején Kádár Jánosnak szánt kemény politikai száma, a „Ne gondold azt, hogy tied a világ” szerepelt náluk is.

Néhány egyéb gondolat:

–Nekem ez a karaoké tetszik is meg nem is. Kocsis Renáta (Győr, Balatonfüred) éneklése jól sikerült. De Gyuri Békéscsabáról, aki éppen most biciklizi körbe a Balatont, rémesen leszerepelt. A „Kör közepén” éneklését be sem fejezte, a szám vége előtt elfutott a színpadról. De egy óra múlva újra visszaszerencsétlenkedett az unokahúgával és annak lányával, ilyen szöveggel: „Már egyszer lebőgtem, de újra megpróbálom”. A színvonal ugyanaz maradt, és még be is fejezték! A zenekar is jobban segíthetne a jelentkezők dalválasztásánál, mert a hosszúhetényi 12 éves Panni Edda száma (!!) nem igazán volt szerencsés.

–A zenekarvezető bevallottan kedvenc száma, a „Most múlik pontosan” előadása – a körülményekhez képest – alig maradt alul a Csík zenekar színvonalán.

–Jó hogy kellemes arányban mutatnak be az említetteken kívül például Charlie-tól, az Expressz Együttestől, Máté Pétertől, a Neotontól, az Omegától, az Edda Művektől, a Hungáriától, Araczki Lászlótól, a Piramistól, Hofitól, Zárai–Vámositól, Kordáéktól.