A Titanic brit Olympic-osztályú utasszállító hajó az 1912. április 14-én , vasárnap 23.40 órai jégheggyel történt végzetes ütközéséről és a másnap hajnali 2.20 órakor történő elsüllyedéséről vált ismertté.
Éjjel 2.18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé. A kritikus állapot miatt az elektromos világítás kialudt az egész hajón. Ugyan még maradt két mentőcsónak, az összecsukható A és B, azonban aligha lehetett mit kezdeni velük. A tiszti kabinsor tetejére szerelték fel őket. A matrózok és a személyzet megpróbálták lecsatolni onnan, de addigra a víz már elérte a csónakfedélzetet, és a két csónakot a hullám lesodorta a hajóról. Az A jelű félholt emberekkel volt tele, a B pedig felborult. A 12-es mentőcsónak a segítségükre sietett, a hajótörötteket átemelték belőlük.
Phillips rádiós tiszt segélykérő üzenetei hamarosan felröppentek, és rengeteg hajó jelzett vissza, hogy megkapták az üzeneteket, azonban pozíciókat nem közöltek magukról. Amint Rowe fedélzetmester a parancsnoki hídra érkezett, Smith kapitány megkérdezte tőle, elhozta-e a rakétákat. Rowe elővette őket, mire a kapitány kiadta a parancsot, hogy lőjön ki egyet, majd öt-hat percenként egyet-egyet. Ezt a közelben tartózkodó Californián ugyan észlelte, de nem tudták mire vélni. Először csak szimplán zavartan álltak az égbe lőtt rakéták látványa előtt, majd később arra gondoltak, hogy talán az egész nem más, mint egy egyszerű tűzijáték. A rakéták fellövésének hatására azonban a Titanicon már mindenkiben kezdett tudatosulni: a hajó nagy bajban van, és minden bizonnyal el fog süllyedni.
A Carpathia nevű gőzös is fogta az S. O. S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret "Molly" Brown (az "elsüllyeszthetetlen Molly Brown") első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt.
Április 15-én 2.20-kor a Titanic elsüllyedt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította, még visszafordult 5 túlélőért, akiket kiemeltek a jéghideg vízből, de kettő közülük a csónakban meghalt. A mentőcsónakokban lévő embereket kb. 75 perc múlva felvette a Carpathia. Az első csónakot, a 2-est hajnali negyed ötkor vették fel, az utolsót, a 12-est négy órával később, reggel nyolc óra körül.
A szárazföldön ekkor már rebesgettek a hajóval történt dolgokról, azonban a White Star Line hajótársaság tagadta, hogy bármilyen katasztrófa érte volna a hajót. Néhány óra múltán azonban az elnök beismerte, hogy valóban elsüllyedt a Titanic, és rengeteg áldozatot követelt. (Forrás: Wikipedia, Legendavadász) (Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése