A Titanic brit Olympic-osztályú utasszállító hajó az 1912. április 14-én , vasárnap 23.40 órai jégheggyel történt végzetes ütközéséről és a másnap hajnali 2.20 órakor történő elsüllyedéséről vált ismertté.
A szemtanúk a jéghegy alakját a gibraltári szirtfokhoz hasonlították. A parancsnoki hídon Murdoch első tiszt parancsot adott egy erős balfordulathoz. Ugyanebben a pillanatban a motorházba is parancsot küldött: ,,Álljanak le! Teljes sebességgel hátra!”. Gyorsan cselekedett, megnyomta a csengő gombját, hogy azokat, akik lent vannak, figyelmeztesse. Az volt ugyanis a szándéka, hogy bezárja a hajó vízzáró ajtóit. Megnyomta hát a kapcsolót, mely automatikusan bezárta őket. Azonban mindehhez már túl késő volt. A jéghegyhez 22 és fél csomóval közeledő hajó semmiképpen sem tudott volna megállni, sem időben elfordulni, ugyanis a kormánylapát túl kicsi volt a hajótesthez képest. Murdoch parancsaival csupán a frontális ütközést tudták elkerülni. A hajó eleje kezdett elkanyarodni a jéghegytől, így lehetségesnek tűnt, hogy el lehet kerülni az ütközést. Egyedül azonban azt sikerült Murdochnak elérnie, hogy az egyenes ütközést egy érintőleges vágással küszöbölte ki, ez pedig a lehető legrosszabb helyzethez vezetett.
Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg – elég volt a hajó elsüllyedéséhez.
Alig negyven másodperccel az őrszem figyelmeztetése után egy baljóslatú nyikorgó hang jelezte a Titanic tragédiájának kezdetét. Hatalmas jégdarabok zuhantak az előfedélzetre. A jéghegy elhaladt a hajótat mögött, és csendesen sodródott tovább a végtelen vízen.
Sokan kiléptek később a fedélzetre, hogy megtudják, mivel ütköztek, vagy, hogy egyáltalán mi történt a hajóval. Azonban választ senkitől sem kaptak akkor még. „Jéghegynek ütköztünk, ott úszik!” – Szóltak oda néhányan, s az ominózus jéghegy valóban látszott még a távoli éjszaka sötétjében. Az izgalom később lecsillapult. A Titanic rendületlenül siklott tovább, és olyan kegyetlen hideg volt odakint, hogy senki sem maradt tovább a szabadban. A kíváncsi társaság lassan visszaszállingózott. Arra azonban többen felfigyeltek, hogy mintha megálltak volna a gépek.
Az ekkori hangulatot jól jellemzi, hogy például a másodosztályú dohányzóban valaki tréfásan megkérdezte, nem kaphat-e jeget a szódás whiskyjéhez, de csakis a jéghegyből. De könnyen kaphatott volna, ugyanis amikor a Titanic horzsolta a jégmonstrumot, több tonna jégszilánk hullott a jobb oldali mélyített fedélzetre, pontosan az előárboccal szemben. (Folytatom)
(Forrás: Wikipedia, Legendavadász)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése