2018. május 5., szombat

Európa nap - május 5. Európa görbe tükörben

Az 1949-ben május 5-én Londonban megalakult Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1964-ben elhatározta, hogy május 5-ét minden évben EURÓPA NAPjaként ünneplik. 


Magyarok gondolatai Európáról



Ilyenek vagyunk az Unión kívüli országok szemében

Élni tudni kell










Rovarűző növények - a mentafélék és a muskátli

A lakásba berepülő rovarok ellen nem csak vegyszerekkel vagy esztétikusnak éppen nem mondható szúnyoghálóval védekezhetünk. Vannak ezeknél sokkal hatásosabb természetes módszerek is, amelyek ráadásul az erkélyt, a tornácot is üde zöldbe és színesbe borítják.

mentafélék kellemes, friss illatát a repülő rovarok – például a legyek vagy a szúnyogok – ki nem állhatják. Az erkélyen, de akár az ablakpárkányon is lehet nevelni macskamentát vagy borsmentát. A különböző menták nagyon szeretik a vizet és a fényt, ezért mindig gondoskodni kell, hogy a növény földje nedves legyen, de ne tocsogjon a vízben, és elegendő fény érje, ugyanakkor a tűző napfénytől óvni kell. A hőséget sem szereti, inkább a hűvösben érzi jól magát. Szereti a tápanyagokban dús talajt, a rendszeres tápoldatozást újabb és újabb illatos levelekkel hálálja meg.
Virágzó hajtását és megszárított levelét tea formájában gyomor-, bél- és epegörcsök, epekőképződés ellen, valamint szélhajtóként használják. A mentaolajat illatszerekben, gyógyszerekben, édességekben alkalmazzák. Vigyázat! A homeopátiás szerek hatását semlegesíti, ezért a mentával vagy mentolos dolgokkal való kontaktus és a homeopátiás szerek alkamazása között (előtte és utána is) minimum fél órát hagyjunk.
muskátli az erkélyek kedvelt ékessége. Megfelelő öntözés mellett remekül tűri a meleget és a napfényt, de a tűző nap és a tikkasztó hőség helyett inkább a félárnyékos-szélárnyékos helyeket kedveli. Naposabb helyen gyakrabban kell öntözni – mégis inkább a szárazabb földben érzi jól magát, ezért ne álljon rajta vagy alatta a víz, mert hamar elrohad a gyökere. Rendszeresen érdemes táplálni, kaphatóak speciális – muskátliknak ideális – tápoldatok is.
A muskátli az erkélyek kedvelt ékessége. Megfelelő öntözés mellett remekül tűri a meleget és a napfényt, de a tűző nap és a tikkasztó hőség helyett inkább a félárnyékos-szélárnyékos helyeket kedveli. Naposabb helyen gyakrabban kell öntözni – mégis inkább a szárazabb földben érzi jól magát, ezért ne álljon rajta vagy alatta a víz, mert hamar elrohad a gyökere. Rendszeresen érdemes táplálni, kaphatóak speciális – muskátliknak ideális – tápoldatok is.
A muskátli a legelterjedtebb hazai balkonnövény. Szaporítása viszonylag egyszerű, otthoni körülmények között is kivitelezhető. A dugványozás ideje: július–augusztus, amikor a fokozott hajtásnövekedés már lelassult, a friss hajtások kellően megerősödtek. A dugványokat lehetőleg reggel szedjük meg. A megvágott dugványokat a lehető legrövidebb időn belül készítsük elő a dugványozásra, és minél hamarabb végezzük el a dugványozást. Ha a dugányozással várnunk kell, akkor a dugványokat tartsuk nedves, magas páratartalmú, hűvös helyen.

2018. május 4., péntek

Kedvenceink, a cicák










Puncs mignon

Annyira, de annyira finom, hogy képtelenség eleget készíteni belőle!

Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 10 deka porcukor
  • 10 és fél deka liszt
  • 1 és fél deci rum
  • 1 citrom +
  • 12 deka porcukor

Elkészítése

A 4 tojás fehérjét kemény habbá verjük, 10 deka porcukrot a habbal elkeverünk,  kissé felverjük és hozzáadunk 4 tojás sárgáját. Azután összekeverjük 10 és fél deka liszttel, majd vajazott sütőlapon, melyre vajazott papirost tettünk, ujjnyi vastagon felkenjük a tésztát.
Közepesen meleg sütőben sütjük. Ha kisült, teljesen kihűtjük. Kétharmad részét levágjuk, megkenjük ribizli-ízzel és kettévágjuk. A fennmaradó egyharmad részt apró kockákra vágjuk, rummal, citromlével meglocsoljuk és 12 deka cukor és fél deci vízből nagyon sűrű szirupba keverjük. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a kettévágott ribizli-ízes piskótalapokat. Tetszés szerinti formákra vágjuk, vagy pogácsaszaggatóval szúrjuk ki a mignonokat. A leesett darabokat, tehát hulladékot egy kis csokoládéöntettel, rummal vagy sziruppal összekeverjük és kúpokat vagy kis golyókat formálunk belőlük, melyeknek aljára kis piskótalapokat szúrunk megfelelő pogácsaszaggatóval.
Egy kicsit állni hagyjuk, majd rózsaszínűre festett cukorfondattal bevonjuk  a mignonokat.

Szent Flórián emléknapjára - május 4.

Szent Flórián tradicionális katonai családból származott. Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
          Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés, a keresztényüldözés. Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt a kegyetlenkedések ellen. Az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) a börtönben sínylődő 40 társa mellé állt. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták, és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns-fo1yóba vetették.
          A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, ahol sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba, és tisztességgel eltemettette. Később sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában, Krakkóban és Magyarországon terjedt el. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.
Már szentté avatása után is több csodát feljegyeztek vele kapcsolatban. Például egy szénégetőt is megmentett a tűzhaláltól, akinek máglyája lángra lobbant. A kétségbe esett ember próbálta eloltani, azonban ő is a tűzbe esett, ekkor a vízbe fojtott Fróriánhoz fohászkodva vizet kért. Így menekült meg a tűztől.
          Árvizek és tűzvészek ellen védő szent. Mivel folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték. A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a 15. század végén vált közismertté. Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójá”-nak alakját.
Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A 17. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.
          Flórián napját – május 4-ét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.

2018. május 3., csütörtök

Az újságírás humorából







A Nemzetközi sajtószabadság napjára - Az újság történetéből

            Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és hogy emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására.
Réges-régi mondás: lába nincs, mégis megyen, szárnya nincs, mégis száll a hír, s olyan gyorsan terjed, hogy nincs aki megelőzze. Mi újság? Az újság, újdonság – ma már legkönnyebben a sajtóból tudható meg. Az újság vagy ünnepélyesebb nevén: a hírlap, olyan rendszeresen megjelenő nyomtatvány, melyben híreket közölnek. Aprópénzért bárki hozzájuthat az első utcasarkon.
De mióta? Valamikor a városról városra járó vándorok voltak az eleven hírlapok. Az első újság, a hírlapok őse, még időszámításunk előtt 59-ben jelent meg Rómában, a híres hadvezér, Iulius Caesar (Cézár) rendeletére. Az hogy „megjelent”, ezúttal azt jelenti, hogy sok száz rabszolga naponta kézzel lemásolta a híreket, s ezeket a lapokat szétküldték a hatalmas birodalomban.
Az első, már nyomtatványszerűen sokszorosított lapot Kínában találjuk, időszámításunk szerint 732-ben. Európában az első hírlapféle értesítő ehhez képest elég későn, csak 1566-ban jelenik meg. Arról nevezetes ez a velencei első újság, hogy ára egy velencei aprópénz – egy gazetta volt. Innen ered az újság olasz, francia, román, spanyol elnevezése.
Egyes országokban az első újságok tulajdonképpen röplapok voltak, nagy események alkalmával kiadott nagyobbacska cédulák. Kolumbusz utazásait, a mohácsi vészt, a spanyol király halálát is ilyen több nyelvű lapokon tudatták már a világgal. Ám az első, mai értelemben vehető újság csak 1609-ben jelent meg Németországban. Ezután már gyorsan bontakozik ki a hírlap történelme. A 17. és a 18. században rengeteg újságot alapítanak Franciaországban, Angliában.
A hazai hírlapirodalom megindítása II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik: ő volt az, aki Magyarországon elsőként ismerte fel az időszaki sajtó jelentőségét a tájékoztatás és a közvélemény befolyásolása szempontjából. Újságja, a Mercurius Hungaricus (illetve a második számától kezdve: Mercurius Veridicus ex Hungaria), nem csak azért nevezetes tagja a magyar sajtó történetének, mert vele kezdődött el hírlapirodalmunk, hanem azért is, mert egy Európa-szerte figyelemmel kísért eseménynek, a társadalmi haladásért is síkraszálló nagy kuruc szabadságharcnak a terméke volt. Sajátos profilú és rendeltetésű lap volt, amelynek legközelebbi rokonát azok között a hírlapok között találjuk meg, amelyek hasonló jellegű mozgalomról kívánták a külföldi közvéleményt tájékoztatni. Ilyennek bizonyultak például azok a francia nyelvű lengyel újságok, melyek a század végén a Kościuszko-felkelés híreiről tudósítottak.
A Mercurius címében is ki szándékozta fejezni hivatásának legfőbb célját: az igazmondást a szabadságharc eseményeivel kapcsolatban. Ezért címét Mercurius Veridicus ex Hungariára változtatta. Ami az újság igazmondását illeti, érdemes kitérni rá, hogy Eszterházy Antal kiváló tábornok a kuruc újság eszméjének felvetésekor úgy vélekedett, hogy nem kell túl komolyan venni az objektivitásra való törekvést. „Ha szintén mind igaznak nem comperialtatik is – azzal nem nagyot vétünk!” Rákóczi – miként az újság megváltoztatott címe is mutatja – nem osztotta ezt a véleményt. Ugyanakkor természetesen az eseményekről a szabadságharc szempontjából igyekezett hírt adni: alaptalan és valótlan híreket ugyan nem közölt, de nem történeti krónikára, hanem a közhangulat befolyásolására törekedett. És ennek érdekében bár a vereségekről sem hallgatott, de magyarázatokkal enyhítette kedvezőtlen hatásukat. Az újságok híreinek megbízhatósága, illetve elfogultsága egyébként a kor egyik vitatott kérdése volt; Eszterházy véleménye tehát nem volt valamilyen elszigetelt „tág lelkiismeretű” felfogás, hanem a kor újságírói gyakorlatának hatása ismerhető fel rajta.
1710-ben már Bercsényi kancelláriáján szerkesztették, bizonyára azért, mert Rákóczi őrá bízta a diplomáciai levelezést. És a nyomdai előállításukra sem a lőcsei nyomdában került sor (Lőcsét 1710 januárjában ostrom alá vették a császári csapatok), hanem a felvidéki Bártfán. Tartalomra és kiállítására nézve egyaránt elmaradnak az előzőektől: csupán rövid hírekből állnak, és nyomdai kiállításuk is jóval gyengébb a lőcsei nyomda termékeinél.
Utolsó számával nemcsak első hazai hírlapunk története fejeződött be, hanem hosszú időre megbénult Magyarországon az önálló politikai újságírás is. A Mercurius, mint a Rákóczi-szabadságharc közlönye, olyan hangot és stílust vezetett be hírlapirodalmunk kezdetén, amelyet a szatmári béke utáni évtizedekben sokáig nem lehetett folytatni. Hírlapjaink a század folyamán függő viszonyba kerültek a bécsi hivatalos újsággal, és csak a magyar jakobinus mozgalom előtti évtizedben jutottak olyan helyzetbe – akkor is csak rövid időre –, hogy ismét nemzeti törekvéseket szolgálhatták.
A múlt században a távíró feltalálása, a gőzhajó, a vasút fejlődése meggyorsította a postaforgalmat s a hírszolgálatot. Ám az újság, a hírlap fejlődésére legdöntőbb hatása a munkásmozgalomnak volt – az eszméket így lehetett a leghatékonyabban terjeszteni.          
A nyomtatott újság, folyóirat ma éppen úgy hozzátartozik életünkhöz, mint a vonat, a telefon, a televízió. A világon naponta több millió lap jelenik meg. Az internetes újságok azonban egyre jobban átveszi a szerepét.
(Forrás: Wikipedia, Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)

2018. május 2., szerda

Megszívlelendő tanácsok










II. (Nagy) Katalin orosz cár születésnapjára - 1729. május 2. - - - - Az utókor emlékezetében


          Noha Katalin (a képen 1729-ben) felvilágosult uralkodónak tekintette magát, az 1773–75-ös Pugacsov-felkelés után abbahagyta próbálkozásait a jobbágyok terheinek könnyítésére. Kegyencei iránti érzelmei gyakran vakká tették az uralkodását övező korrupcióval szemben. (A köztudat azt tartja, hogy a ma is használt Patyomkin-falu kifejezés eredete Katalin egyik szeretőjéhez, Grigorij Alekszandrovics Patyomkinhoz fűződik. Ez nem valós. Patyomkin különcködéseivel külön bejegyzésben foglalkozom.)
Katalin a felelős közvetve a hatalmától megfosztott VI. Iván haláláért (ő adott utasítást arra, hogy ha valaki megkísérli kiszabadítani schlüsselburgi tömlöcéből, az őrei öljék meg, ahogy az meg is történt); és gondoskodott a lehetséges trónkövetelők „hatástalanításáról”: Auguszta Tarakanovát, elődje, Erzsébet cárnő morganatikus házasságból született lányát kolostorba záratta, egy ál-Tarakanovát pedig (Jelizaveta Alekszejevna) a Péter-Pál erődbe csukatott. Noha nem volt közvetlen szerepe férjének, III. Péternek a halálában, nem is tett semmit a gyilkosok megbüntetéséért. (Gyaníthatóan az Orlovok befolyása ellen nem volt elég erős még fellépni, és tekintve, hogy a politikai gyilkosság nem jött rosszul, nem is lett volna méltányos.)  Jemeljan Ivanovics Pugacsov doni kozák, a róla elnevezett parasztfelkelés vezetője, ezt is felrótta Katalinnak.
Életéről több regényes leírás jelent meg, 1913-ban pedig George Bernard Shaw színdarabot írt róla. Az 1934-es Nagy Katalin című film Bíró Lajos és Lengyel Menyhért A cárnő című színdarabja nyomán készült, és Elisabeth Bergner játszotta a főszerepét. Szintén 1934-ben készült Josef von Sternberg rendezésében A skarlátvörös császárnő című film, amelyben Marlene Dietrich alakította a cárnőt. Az 1991-es TV-sorozatban (Young Catherine) Julia Ormond játszotta Katalint, az 1995-ös TV-filmben (Catherine the Great) pedig Catherine Zeta-Jones. 2005-ben "A kegyenc" című nyolcrészes orosz filmsorozatban dolgozták fel Katalin és Patyomkin viszonyát. Az egyik híres szerb new wave együttes, Ekatarina Velika (fordítása: Nagy Katalin) a cárnőről nevezte el magát.