Mezőhát (ukránul Лазещина [Lazescsina]) falu Kárpátalja Rahói járásban.
Fekvése
Rahótól északkeletre, a Kárpát-medence utolsó települése az egykori határ, a
Tatár-hágó előtt, ma összeér Kőrösmezővel.
Nevének eredete
A Lazescsina
helységnév ruszin víznévi eredetű, a falu az azonos nevű patak mellett települt
a 18. században. A víznév
alapja a láz főnév, amihez a ruszin -scsina képző kapcsolódik. Más feltevés
szerint a helység a közeli Tatár-hágóra vezető, a falun keresztül haladó útról vagy
ösvényről (перелаз) kapta a nevét. A magyar Mezőhát névmagyarosítás eredménye,
1904-ben keletkezett hivatalos úton.
Történetéből
- 895-1920 – Magyarország része
- 1919 – Román mgszállás
- 1920-1939 – Csehszlovákia része
- 1939-1944 – Magyarország része
- 1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
- 1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
- 1991-től – Ukrajna része
Lakóinak száma a
2001-es népszámlálás idején 4171 fő volt.
Nevezetességei
Urunk színeváltozása
fatemplom: a falu Kőrösmező
felőli végénél, már Kőrösmező közigazgatási területén van a 18. század végi
hucul stílusú fatemplom, a Plitovatij.
Egy XVIII. századi, a kőrösmezői
fatemplomhoz némiképp hasonló szakrális építmény áll. De annak ellenére, hogy a
két épület azonos kereszt alaprajzú, templom és templom között alapvető
különbségek vannak. Az épület elülső homlokzata rendkívül szépen kivitelezett.
Az egész épületet uralja a központi kupola sátor.
A templom a mai ivano-frankovszki területen
fekvő Jablunica községben épült, és 1871-ben hozták át
Mezőhátra.
A templomépületen található orosz felirat
szerint ezt a házat Isten dicsőségére 1871-ben Plasztunyak Mihály és felesége,
Telecsuk Mária állíttatta fel. Építője Jurko Leklyuk, 1872.
A fából épült, ötös tagolású, egyszintes
templom a hucul népi építészeti iskola jellegzetes darabja. Sarkain a fenyő
rönköket a jobb illeszkedés érdekében bevágták. A falak mindenütt zsindellyel
fedettek.
Kereszt alaprajzú, melyet két, egymást átszelő, csaknem egyenlő oldalú
téglalap alkot. A nyugat-keleti irányú része alig hosszabb az észak-délinél. Az
épületet minden oldalról kéthajlású fedélszék zárja, a homlokzati részt egy kis
sátorkupolával koronázza. A párkány rész felett a hajót nyolcszögletű sátortető
tető fed. Az épületnek három ajtója, bejárata van. Belülről a főhajót egyébként
szintén sátortető zárja, míg a mellékhajókat síkmennyezet. A korlátok és a
galéria rész gazdag cizellált díszítésekben.
A belső teret díszítő fafaragások
1782–1785 között készültek. A régi ikonosztáz helyére 1932-ben
állították fel a ma is látható újat.
A templom épületétől délkeletre áll a
kétszintes (nyolc- és négyszögletes alapú) harangtorony. Építőanyaga:
fenyő. Az első szint körül kis szoknyatető fut körül, míg a második szintet
sátortető borítja.
1963-ban a templomot bezárták, és
átalakították múzeummá. A templomot és a haranglábat 1971-ben állították
helyre. 1990 óta a templomban ismét rendszeresen tartanak alkalmakat. A templom
és a torony figyelemre méltó alkotásai a klasszikus hucul építészetnek, de
1995-ben a két épületet sajnos bádoggal fedték le.
Temető:
Mezőhát az utolsó település a Kárpát-medencében a
Tatár-hágóhoz vezető úton. A közel ötezer fős falu területén 1944-45-ben,
kutatásaink szerint 54 honvédet temettek el. 1944. szeptember 14. és szeptember
26. között 44 katonánkat hantolták el a helyi hegyivadász laktanyától és az itt
települt 10. számú tábori kórháztól (m.kir. 10. gyaloghadosztály tábori kórház)
néhány száz méterre lévő g.k. temetőben. A harcok ekkor még a hágó másik
oldalán folytak, Tatarow, Worochta és Jablonica községek környékén. A 44-ben
fegyvertől elesettek sorát a kaposvári 6. gyalogezred egyik katonája zárta,
akit a már említett tábori kórházból mellhártya gyulladással küldtek hátra a
101. eü. oszloppal, de a Tatár-hágót ekkor már elfoglaló oroszok aknavető
gránátja 1944. szeptember 26-án este 7-kor bevágott az egészségügyisek közé és
megölte a tabi illetőségű honvédet. Testét sebtiben a mezőháti páncélház
mellett temették el. Az előrenyomuló szovjeteket másnap a kevelei és a
Kőrösmező fölé emelkedő magaslatok védelmi támpontjai állították meg. A
mezőháti g.k. temetőben hantolták még el 1945 februárjában és márciusában azt a
9 honvédet is, akik a Vörös Hadsereg kötelékében lévő 1. vasút- és hídépítő
hadosztály II-III. zászlóaljaiban "szolgáltak", jobb híján bízva
abban, hogy önkéntes jelentkezésükkel elkerülik a szovjet hadifogságot. Ők a
szörnyű munkakörülmények, a hideg és az elégtelen élelmezés miatt bekövetkezett
balesetekben, illetve betegségekben haltak meg. A közelmúltban bejártuk az
egykori g.k. temető területét és a sírok egy részét megtaláltuk. Igen, csak egy
részét… Mivel a háború után született nemzedékek és a betelepülők nem tudták,
hogy milyen halmokról van szó, már beletemettek a katonai parcellába és kitett
padjaikkal helyi szokás szerint jelezték, igényt tartanak a sírkert adott
részére. Nem lesz könnyű megállítani a folyamatot…
Római katolikus templom:
Pravoszláv templom:
Most épül (2016. szeptember)
Kirándulás
A települést
dél-délkeleti irányban elhagyva néhány km-re található Kozmecsik turistatelep.
Innen nehéz, fárasztó úton közelíthető meg a Csornahora-hegység csúcsai, egyben a Hóvár (Hoverla) (2061
m, Ukrajna legmagasabb pontja) is. Nagyon jó túra
tehető a 2020 m magasságú Pietroszhoz,
valamint a Kőhavashoz.
A Hóvárhoz igyekvő
turistákat a hegyi mentőszolgálatnál, az erdészháznál regisztrálják. Erre a
területre – még derült napokon is – célszerű meleg öltözetet, esővédő
felszerelést vinni (augusztusban volt már, hogy átláthatatlan köd, havaseső
fogadta az idelátogatókat).
A Kárpáti Bioszféra Rezervátum engedélyét díjfizetés ellenében
beszerezhetjük a látogatóközpontokban.
Tisza
(A képeket készítettem: 2015-ben)
