Pósa Lajos halála napjára - 1914. júl. 9.

   Pósa Lajos bronz domborműve, Stefánia, a színház előcsarnoka, Fritz Mihály alkotása. Avatták: 2000. szeptember 30-án, 50x30 cm.

            Szövege: Pósa Lajos (1850–1914) költő, színházi titkár az „Én Újságom” szerkesztője, Dankó Pista sok dalának szövegírója. Dankó Pista Emlékéért Alapítvány Pósa Lajos születésének 150. évfordulóján, a millenniumi emlékév Dankó-gálaestje keretében.

Pósa Lajos (Radnót (Gömör és Kis-Hont vármegye), 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.), a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy négyszázat meg is zenésítettek. A legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.

Idézetek tőle:

Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Végigdörgött hazánk felett...
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.

Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.

Sárga-piros rózsáiból
Szövi rád a takarót...
Lágyan lengő, fúvó szellő
Suttogja az altatót.

Hulló csillag a szerelem,
Fáj a lelkem, nagyon fáj.
Vigy el innen napkeletre,
Darumadár, engemet –
Nem tudok én itt maradni,
Mert a szívem megreped.

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.

Hány csillag az égen,
Harmat a fűszálon,
Kedves nagyapóra
Annyi áldás szálljon!

(Forrás: Wikipedia, Citátum)