A görögdinnye (Citrullus lanatus) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Afrika déli részéről származó növényfaj, illetve annak gyümölcsének neve.
Elsősorban kitűnő íze és cukortartalma miatt kedveljük, mivel jelentős mennyiségű cukrot tartalmaz. A kémiai elemek közül elsősorban kálium, nátrium, kalcium, vas és foszfor található benne. Táplálkozási érteke a könnyű emészthetőségeben, a gyomor-és bélműködést serkentő, valamint vízhajtó hatásában rejlik. Ugyanakkor nem elhanyagolható a benne lévő víztartalom sem (90–95%). Napjainkban a biológiailag tiszta víz egyre fontosabb az emberi szervezet számára. Fogyasztásával a szervezetbe jutó víz a veseműködést előnyösen befolyásolja. Régebben vizelethajtó tulajdonsága miatt gyógynövényként is emlegették. Fontos a dinnyék nyersrosttartalma is, mely elősegíti a vastagbél működését, javítja az emberek közérzetét.
David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. Nem ismert, hol termesztették először, de a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra.
A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be a gyümölcsöt Európába.
A termés alakja igen változatos, a gömbtől, a megnyúlt gömbtől a megnyúlt hengeres formáig változik. Egy-egy termés tömege 2–15 kg. A héj színe fehéres, világoszöld, közép zöld, kékeszöld, feketés zöld lehet. Felülete sima vagy enyhén barázdált, rajzolata lehet csíkozott, márványozott. A héja 1–2 cm vastag. A hús színe fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, rózsaszínű, piros, vérvörös. (A fehér és a sárga színűek elsősorban takarmánydinnyék.) A belső húsos ehető rész a placentából fejlődik, eltérően a sárgadinnyétől, melynek a perikarpium alkotja a terméshúsát. A magok a perikarpiumban elszórtan helyezkednek el. A mag mérete 0,5–2,0 cm között változik. Színe fehér, krémszínű, barnás, szürke, fekete stb. lehet. Egy-egy növényben 300–600 db mag található. Csírázóképességét 6–8 évig megtartja. Ezermagtömege: 20–150 g.
Magyarország egész területén megfelelő az éghajlati és talajadottságok a termesztés feltételeinek. A sok csapadék és az alacsony hőmérséklet késlelteti az érést, ilyenkor a termés héja megvastagszik, színe tompul, íze kevésbé élvezhető. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dinnyét nem szabad öntözni. Az elégtelen vízellátás szintén terméscsökkentő és minőségrontó tényező.
Magyarországon a legtöbb görögdinnyé-t a XVI. században termesztették. Sok leírás szól arról, hogy mit kell tenni a görögdinnye magokkal vetés előtt. A görögdinnye magokat tejbe, borba, mézes vízbe áztatták, hogy a termés édesebb legyen. Szagos vízbe tették, hogy illata erősebbé váljon.
A görögdinnye termésének nagysága nagyon változó. A 15 centiméternél kisebb átmérőjű és két és fél kilogrammnál könnyebb görögdinnyét kicsinek, a 25 centiméternél nagyobb átmérőjű, 5 kilogrammnál súlyosabbakat nagy görögdinnyének nevezik. Magyarországon az eddig termett legnagyobb görögdinnye 26 kilogrammos volt. Ez messze elmarad az Amerikai Egyesült Államokban felnevelt világcsúcstartó 114 kilogrammos görögdinnye rekordtól.
A görögdinnye termése nem utóérő, ezért fontos, hogy teljesen érett legyen szedéskor. Miről lehet felismerni az érett görögdinnyét?
- A görögdinnye kopogtatásra mélyebb, kongó hangot ad.
- A görögdinnye héjszíne sötétebb, fényesebb lesz.
- A görögdinnye hasi, talajjal érintkező részén érett, sárgás szín alakul ki.
(A forrás egy része: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése