2022. április 27., szerda

Mussolini dicstelen halálának története - 1945. április 27.

           1945. április 27-én éjjel egy német konvoj tartott Svájc felé. Ezen utazott Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor kedvesével, Clara Petaccival, hogy ott repülőgépre szállva Spanyolországba szökjenek, ahol Petacci bátyja volt a konzul. A Como-tó partjainál azonban kommunista partizánok – az 52. Garibaldi Partizán Brigád tagjai – feltartóztatták a menetet. Szabad továbbvonulás fejében a partizánok átnézhették a kocsisort. Vezetőjük, Urbano Lazzaro nagyon meglepődött, amikor az egyik öreg német egyenruhásban – aki mélyen szemébe húzta sapkáját és szemüveget viselt – Benito Mussolinire ismert. Velük együtt letartóztattak 13 embert (minisztereket, hivatalnokokat). Letartóztatásuk után Comóba akarták szállítani őket, ám néhány sikertelen kísérlet után úgy döntöttek, hogy inkább Mezzagrába viszik a foglyokat. Az utolsó estéjüket is itt töltötték, a de Maria família házában. A kis falut másnap lövöldözés verte fel: Benito Mussolinit, a szeretőjét és kíséretét Valerio ezredes, vagyis Walter Audisio vezetésével kivégezték. Valerio állítólag a következő szavakkal lépett a foglyokhoz "Azért jöttem, hogy megmentselek titeket. Vannak valamilyen fegyvereitek?"
Nem sokkal később egy kocsira rakta őket, s de Maria háztól nem messzire szállította őket, ahol rájuk parancsolt, hogy szálljanak le a kocsiról. Carla Petacci megölelte a Ducét, és akkor sem volt hajlandó elengedni, amikor az első lövések érték. Benito Mussolini kinyitotta a dzsekijét, s a mellkasát mutatta az ezredesnek, hogy oda tüzeljen. Az első lövéstől nem halt meg, ekkor Walter Audisio közvetlen közelről még egyszer mellkason lőtte.
            A mai napig sok a rejtély Benito Mussolini halála körül. Ilyen például, hogy mi lett annak az aranyszállítmánynak a sorsa, amit a diktátor állítólag magával vitt, s ami – szintén egyes feltételezések szerint – az Olasz Kommunista Párthoz került. Az ügy tisztázása érdekében a partizánvezér, Urbano Lazzaro és néhány társa ellen pert indítottak, azonban a vizsgálat napjainkig nem hozott eredményt. Valerio egyébként az 1973-ban bekövetkezett haláláig váltig állította, hogy ő végezte ki Carla Petaccit és a Ducét, s csak egyszer tüzelt. Még aznap éjjel kivégezték a Ducéval együtt menekülő többi hivatalnokot is.
      A Duce és Carla Petacci holttestét másnap, április 29-én Milánóba vitték, ahol a Piazzale Loretón egy benzinkút tetejéről lógatták le őket egy húskampóról, fejjel lefelé. Miközben ott lógtak a testek, a civilek kővel dobálták meg azokat. Az egész eljárás azt a célt szolgálta, hogy a még harcoló olasz alakulatokat visszarettentse a további ellenállástól, valamint bosszú az addig kivégzett partizánokért. A Duce teste gúny tárgya lett, s számos kegyetlen atrocitás érte.
            A téren végezték ki Mussolini egyik utolsó, leghűségesebb emberét is, Achille Staracét, aki Istennek nevezte a Ducét. A Párducember becenévre hallgató katonát a Duce mellé akasztották.
            Mussolinit kivégzése és holttestének közszemére tétele után Milánó mellett, egy önkormányzati temetőben, jelöletlen sírban hantolták el. Alig egy évvel később azonban, 1946. húsvét vasárnapján egy ismert neonáci, Domenico Leccisi és két társa megtalálta a sírt és kiásta a Duce holttestét. A síron egy üzenetet hagytak: „ó Duce, végre Te velünk vagy. Befedünk Téged rózsákkal, de az erényed illata elfedi ezeknek a rózsáknak az illatát”. Az eset a fiatal olasz demokráciában nagy port vert fel, s akkoriban nagy aggodalomra adott okot. A Duce testét végül is hónapokkal később találták meg egy kis utazóládában, Milánótól nem messzire, Certosa di Paviában. A test felfedezése után a Franciscan-testvéreket azzal vádolták, hogy rejtegették a Duce holttestét, a későbbi vizsgálat azonban kiderítette, hogy Benito Mussolini maradványai állandóan úton voltak. A politikai vezetés bizonytalan volt abban, hogy mit is tegyen a maradványokkal. Közel tízévnyi átmeneti állapot után egyeztek bele abba, hogy Mussolini testét szülőhelyén, Predappio Romagnában temessék el. A döntés kierőszakolását eredményező politikai kampányt Domenico Leccisi vezette, aki ekkor a parlament tagja is volt. Végül az egyetlen tisztelet, amit megadtak az egykori diktátornak, hogy a szülőföldjén temették el egy kriptában. A sírboltot Benito Mussolini idealizált márványszobra díszíti. Az odavezető utat pedig az ókori Róma igazságszolgáltatásának jelképei, az összefont vesszőkből álló márvány fascesek szegélyezik. (Forrás: honvedelem.hu - barikad.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése