Vorosilov, Magyarország szovjet helytartója születésének évfordulójára - 1881. február 4.

Sztálin szobra Budapesten

          Sztálin mindenkit rettegésben tartott, még a barátainak nevezhető embereket is. Csak példának kiragadva az egyik hathatós módszere: Vorosilovnak, Sztálin legjobb barátjának és szövetségesének a gyerekét (Pjotrot), vagy például Mikojánék két fiát (Vanót és Szergót), vagy más szovjet vezetők kamasz gyerekeit állítólagos „ellenzéki viselkedésük” miatt hosszabb-rövid időre bebörtönöztette, ill. közép-ázsiai adminisztratív száműzetésre ítéltette. Sztálin láthatóan élvezte, hogy markában tartja a gyerekek szüleit, akik rettegtek és hallgattak. A diktátor ezzel jelezte még legjobb barátjának és szövetségesének, Vorosilovnak, valamint a külkereskedelmi miniszter és miniszterelnök-helyettesnek, Anasztaz Ivanovics Mikojannak (1895–1978) is, hogy a nyakukon tartja a kést.

            Mai ésszel egyszerűen hihetetlen, hogy milyen magas rangú, elismert emberekkel is meg lehetett ezt csinálni. A szemléletesség kedvéért példának nagyon röviden bemutatom Kliment Jefremovics Vorosilovot (1881. február 4.–1969. december 2.): Bár mindössze két évet (!) járt iskolába, 1917-ben a polgárháborúban – a pártban végzett kiváló munkája elismeréseként – hadseregcsoportot vezetett. Ezután is magas és felelősségteljes beosztásokat (pl. frontparancsnok, honvédelmi miniszter) látott el. Nem mindennapi elismerését jellemezte, hogy 1935-ben három várost is elneveztek róla: szülővárosát, Luhanszkot (Vorosilovgrádnak), az észak-kaukázusi Sztavropolt (Vorosilovszknak) és a távol-keleti Usszurijszket (Vorosilovnak). A magyar történelemben 1945 után meghatározó szerepet játszott! Fontosságát, megbecsülését legjobban a kitüntetései bizonyítják:

                              Szovjetunió Hőse (3x)

Szocialista Munka Hőse
 Lenin-rend (8x)
  Vörös Zászló érdemrend (6x) 
Szuvorov-rend
 Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem
 Szühebátor-rend

A forradalom díszfegyvere

          Vorosilov különleges státuszt vívott ki magának a szovjet közéletben. Egészen a 40-es évek elejéig ő számított Sztálin legjobb barátjának.

          A moszkvai Nagy Színház fontosabb pénzügyi döntéseit az 1930-as években Vorosilov honvédelmi miniszter hagyta jóvá. Sztálinnal együtt beleszólt a repertoárba is. Sőt, általában a fontosabb szerepek, a díjak meg a prémiumok kiosztásában is.

          Vorosilov a terrort megfelelő eszköznek tartotta, és aki helyesnek találta az ellenzék likvidálását. Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin letartóztatta. A tőlük kicsikart vallomásokat elolvasta (melyben többek között az is szerepelt, hogy a Politbüro összes tagját likvidálni akarták!), és ezt írta Sztálinnak: „…ezek a gonosz emberek kiváló példái a Trockij-arcú kis burzsoáknak. … Végük van. Semmi keresnivalójuk az országunkban, nincs helyük az anyaföldért bármikor életüket adni kész milliók között. A söpredéket teljesen likvidálni kell, … biztosnak kell lennünk abban, hogy a politikai rendőrség megfelelően hajtja végre a tisztogatást…” A tények azt bizonyítják, hogy Vorosilov meg lehetett elégedve, mert e söpredéket – akik többek között Lenin miniszterelnök-helyettesei voltak –  1936-ban főbe lőtték.
A Nagy Terror idején Vorosilov kis cédulákon kérte Jazsovot, a politikai rendőrség vezetőjét, hogy minél több magas rangú tisztet tartóztasson le. Negyvenezer magas rangú tisztet végeztek ki közvetlenül a II. világháború előtt.

         Vorosilov a II. világháború kitöréséig minden évben kétszer, május 1-én és november 7-én gyönyörű paripáján fogadta a katonai díszszemlét a Vörös téren.

            Kun Miklós rövid, velős jellemzése szerint: Választékos modorú, eleven, jó természetű, ostoba, irigykedő, brutális, két elemit végzett, kisvárosi lakatos.

           Magyarország helytartója volt egy időben. Bizalmas levelezésében „kispolgári náció”-ként jellemezte a magyarokat.

A képen: Vorosilov 1952. április 2-án megérkezett Budapestre.

Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, Klement Jefremovics Vorosilov marsall, szovjet miniszterelnök-helyettes, Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes.

   

Vorosilov ünnepi beszédét tartja a magyar Országházban az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc centenáriumi rendezvényén.  A háttérben Nagy Imre.

(Források: Kun Miklós könyvei.)

Magyar humorral feloldva:

–Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.

–Ki ennek a Mórickának a papája?

–Ő a városi rendőrkapitány.

–És a mamája?

–Ő a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.

–Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!