Jászai Mari születésnapjára - - - - - - 1850. február 24.

         Jászai Mari (eredeti neve: Krippel Mária)

(Ászár, 1850. február 24. – Budapest, Krisztinaváros, 1926. október 5.)

         Idézet tőle, amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe: „Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! (...) Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni, vágyódni utána: ez az élet értelme!”

Élete

            Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött. Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után vált el. 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián is tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte. Válása után többé nem ment férjhez.

Jászai Mari Gertrudis szerepében az 1870-es években

Művészete

            Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Jokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét Jászai fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.

Emléke (a teljesség igénye nélkül)

          Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten és más városokban számos közterület viseli (Pl. tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont róla nevezték el, domborművel díszített emléktábla őrzi emlékezetét (Borbereki-Kovács Zoltán alkotása).
(Jászai Mari sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben (Seenger Béla, Miakits Károly, Szabó Jenő)