A néphagyományban Üszögös Szent Péter napján tilos bármit dolgozni, mert az aznapi munka végeredménye üszkös (azaz beteg) lesz. Persze azért bizonyos feladatokat a dologtiltó napokon is el lehetett végezni, Üszögös Szent Péter tiltása is csak a több nap alatt befejezhető, nagyobb lélegzetvételű munkákra vonatkozott. Legfontosabbak:
· nem lehet tyúkot, libát ültetni, mert megfeketedik a tojás, és nem kél ki,
· nem lehet lisztbe nyúlni, mert üszkös lesz a búza,
· nem lehet szántani, mert üszkös lesz a gabona.
· amilyen az időjárás ezen a napon, olyan lesz József napján is.
A kenyeret adó gabonatermesztéssel járó gondokat alig, vagy nem ismerő fiatalok, középkorúak könnyen lehet, hogy az üszögös szószerkezetre rácsodálkoznak. Nem árt azonban tudni, hogy a kenyérgabona-félék (búza, árpa, a rozs és a zab) súlyosan károsító gombabetegségei az üszöggombák. Azok közül is az úgynevezett kőüszög vagy büdösüszög különösen gyakori, és nagy károk okozója volt és maradt máig. Mivel évszázadokon át nem ismerték magát a kórokozót, ezért eredményesen nem tudtak ellene védekezni. A gyakorlat tapasztalatai alapján azonban kialakultak bizonyos népszokások, hagyományok és népi hiedelmek. Egykoron a nagy szerencsétlenségek elkerülésére az emberek különféle fogadalmat tettek, például a munkavégzés korlátozását.
Üszögös Szent Péter – liturgikus nevén Péter – székfoglalása nálunk magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot. Első írásos említése nagyon régen megtalálható, már az 1506-ban megjelent, magyar nyelvemlékeket őrző, összegező Winkler-kódexben.
Péter apostol a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke. Eredeti nevén Simonnak (figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték. Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. Mint Krisztus tanítványai közül a legjelentősebb, nem véletlen, hogy Krisztus halála után ő került a keresztény vallás, az új vallás élére. A katolikus egyház szerint Péter a pápák, a halászok és Róma városának védőszentje. (Forrás: Wikipedia)
Szent Péter a kecskeméti Nagytemplom freskóján (Roskovics Ignác)
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
A mennyország kapusa (részlet)
Péter székfoglalása is szimbolikus jelentőségű: nem annyira az antiókhiai püspöki szék elfoglalása értendő alatta, inkább a pápai trónusé a földön, a mennyei portáé az égben, a Halak csillagképben. Az odaültetett apostolfejedelemre szükségképpen ragadt valami a pogány égistenek jellemző vonásaiból, különösen, hogy a Halak asztrológiai fővédnöke nem más, mint maga Jupiter. A legendák és mesék, valamint az ábrázoló művészetek Szent Pétere fehérhajú és szakállú, erős termetű öregember. „Jupiteri” külseje van tehát, és szerepköre szerint is gyakran lát el égisteni teendőket a nép képzeletében.
Szent Péter, ha nem Jézus oldalán szerepel a mesékben, akkor az Atyaistent, tanácsadó öregembert, öreg királyt, a hős apját, erdei szellemet, az állatok királyát és a többi megbízói (szakszóval „elküldői”) szerepkört betöltő mesebeli lényt helyettesíti. Ilyen megbízó a klasszikus mitológiában Zeusz (Jupiter). Szent Péter örökli viharisteni funkcióit is, persze tréfás formában: „görgeti Szent Péter a hordókat”, „Szent Péter kuglizik” – mondják ma is, ha mennydörög, „Szent Péter elveszté pipáját” – járta a szólás régente, ha nagy szél fújt. (Forrás: Neumann-ház)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése