Boccaccio születésnapjára - 1313. június 16.

Giovanni Boccaccio (dzsovanni bokaccsó, 1313. június 16. – 1375. december 21.) olasz író, költő, humanista apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Majd Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348–1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt.

Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. 1373-ban Firenze városa felkérte, hogy tartson nyilvános előadásokat Dante Commediájáról. De ezekből betegsége miatt csak néhányat tudott megtartani. A Dante-kutatás szempontjából alapvető fontosságú az általa írt Dante-életrajz. Kiváló tudós humanista is volt: ő fedezte fel a kitűnő latin történetíró, Tacitus (élt: ?55 – ?118) műveit.

Boccaccio tudós munkáit latinul írta, saját kora is ezeket becsülte inkább, és ezekre volt a legbüszkébb ő is, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Az utókor azonban az olasz nyelvű Dekameron (Decameron) (1348–1353) szerzőjét tiszteli benne elsősorban, aminek irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.

Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. – Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én.

„Testvéreim, jól tudom, hogy úgy van, miként mondjátok, de én inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül.” (a Dekameronból)