/.../ Kérem a kormányt, hogy a nagy elhatározásában ne
befolyásoltassa magát se az ország gazdasági helyzete, se a mezőgazdaság és
aratási szempontok által. A háború kérdése igen rövid idő alatt biztosan el fog
dőlni. Ha pedig Németország a háborúra határozza el magát, egyfelől a német haderő
eddigi átütő sikerei alapján, másfelől az orosz haderő értékének és ellenálló
erejének ismeretében biztosan számíthatunk avval, hogy a német haderő rövid idő
alatt ki fogja vívni a győzelmet éppúgy, mint eddig is tette.
A gyors döntés már eddig is mindent megtett, és meg is fog
tenni. Ekkor pedig Magyarország részvétele igen rövid ideig fog tartani,
olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére
számíthatunk úgy, hogy a bevonultatott tartalékosok a leszerelés után még az
aratásra is hazaérhetnek. /.../
Szilárd meggyőződésem szerint Magyarország a német–orosz
háborúban nem maradhat tétlen. E háborúban részt kell vennünk:
1. mert ezt követeli az ország területi épségének, valamint
állami, társadalmi és gazdasági rendszerünk biztosítása,
2. mert jövőnk érdekében az orosz szomszédság gyengítése és
eltávolítása határainkról elsőrendű nemzeti érdekünk,
3. mert erre kötelez a keresztény nemzeti alapon álló
világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfoglalásunk úgy a múltban,
mint a jelenben is,
4. mert politikailag a tengelyhatalmak mellett véglegesen
lekötöttük magunkat,
5. mert további országgyarapításunk is ettől függ.
Német–orosz háború esetén az
Északi-tengertől a Fekete-tengerig húzódó arcvonalban nem lehet a magyar
Kárpát-arcvonalat üresen, biztosítatlan hagynunk. Ha ezt tennénk, akkor a
hadműveletek alatt vagy még inkább az előtt magunkra zúdítanánk az orosz
betörést. Ezzel rést nyitnánk, amely az egész német arcvonal felgöngyölítésével
járhatna, a német győzelmet kérdésessé tehetné, országunk biztonsága érdekében
katonai felkészültségünket fokozni kell, mert a Kárpátalján eddig elrendelt határvédelem
feltartóztató ereje igen gyenge olyannyira, hogy azzal a velünk szemben
felvonult többszörösen túlerejű orosz erők támadását nem fogjuk tudni kivédeni.
Szovjet-Oroszország haragjának
felidézése nem lehet indoka a be nem avatkozásnak, mert ha mi nem vállaljuk a
Kárpátok védelmét, akkor Kárpátalján a németek fognak felvonulni, amit semmi
esetre sem fogunk tudni megakadályozni. És ez ugyanúgy ki fogja váltani
Szovjet-Oroszország ellenünk való haragját és bosszúját, mintha mi magunk is
részt vennénk a háborúban.
A kisantant szövetség
megsemmisülése után Magyarországot egyedül Szovjet-Oroszország felől fenyegeti
veszély. A messze jövőbe látó politika szempontjából Magyarországnak igen nagy
érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt a nagy veszélyt minél jobban csökkentse, illetve
határainkról eltávolítsa. Németország győzelme esetén – és ez a győzelem nem
lehet vitás – Szovjet- Oroszországot annyira le fogják gyöngíteni, azt
valószínűleg annyira vissza fogja szorítani a Kárpátoktól, hogy a nagy orosz
veszély lényegesen lecsökken, sőt talán hosszú időre meg is szűnik.
A német-orosz háborúban való részvételünk tehát ebből a
szempontból is szükséges.
De erkölcsi és presztízs okokból
is részt kell vennünk ebben a háborúban, mert Magyarország volt Európában az
első állam, amely a bolsevizmussal a harcot felvette, mi voltunk az elsők, akik
a keresztény nemzeti szellem újjáébredését Európában felgyújtottuk Keresztény
eszmén alapuló világnézetünkkel jutnánk ellentétbe, ha a bolsevizmus elleni
harchoz nem csatlakoznánk.
A tengelyhatalmakhoz való
csatlakozásunk is kötelességünkké teszi a háborúhoz való csatlakozásunkat, de
ezen felül még az is, hogy a további országgyarapításunkat is csak akkor remélhetjük,
ha továbbra is kitartunk a tengely hű politika mellett, aminek jutalmaképpen biztosan
visszakapjuk a történelmi Magyarország egész területét. Erre a német illetékes
körök mindig céloztak, és ezt a tengelyhatalmak eddigi gesztiói után biztosan
remélhetjük is. Annál is inkább csatlakoznunk kell, mert Románia máris
lekötelezte magát a háborúban való részvételére. Ezt az ügyes román propaganda
eddig is kihasználta ellenünk. Ha pedig a mi csatlakozásunk elmaradna, akkor
nemcsak a Romániával szemben táplált további revíziós igényeinkről kell talán
örök időkre lemondani, hanem eddigi országgyarapodásunk is veszendőbe mehet .
1941. június 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése