Egy újabb csemegével kedveskedem történelmet kedvelő olvasóimnak. Bemutatom Ion Antonescu (1882. június 15. – 1946. június 1.) román diktátort, aki mindent megtett Adolf Hitler kegyeiért. Egy érdekesség: Hitler senkitől nem kért tanácsot, de egyszer még az a csoda is megtörtént, hogy a térkép fölé hajolva, a hadihelyzet megbeszélése közben kikérte Antonescu véleményét.
Katonai pályán
Pitestiben született. Fiatalon katonai pályára lépett, francia katonai iskolába járt, majd a hadseregbe került. 1907-re hadnagyi rangban szolgált, amikor részt vett egy Galac körüli parasztfelkelés leverésében, miközben kegyetlenségével és kezdeményezőkészségével felhívta magára felettesei figyelmét. 1911-ben elvégezte a hadi akadémiát, és az 1913-as II. Balkán-háborúban elnyerte a legmagasabb román hadikitüntetést.
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Románia semleges maradt, és csak 1916. augusztus 27-én lépett be a harcba az antant-hatalmak oldalán. Eleinte rosszul alakult számára a háború: a központi hatalmak elfoglalták Bukarestet és megsarcolták Romániát. A helyzet csak az antant győzelmével fordult jóra. Antonescu a háború alatt egy Prezan nevű parancsnok hadseregének volt hadműveleti főnöke, majd a győzelem közeledtével már az egész román haderő hadműveleteiért felelt. A győzelem után Románia területe több mint kétszeresére nőtt, mivel 1919-ben elismerték igényét Erdélyre, Bukovinára és Besszarábiára. A sok más nemzetiségű jelenléte a román nacionalista sovinizmus és antiszemitizmus erősödését vonta maga után. 1922 októberében I. Ferdinándot Nagy-Románia királyává koronázták. 1923-ban új alkotmányt adtak ki, ami az országban erős, centralizált hatalmat hozott létre: a király joga volt a miniszterelnök kinevezése is.
Antonescu 1922-ben Párizsban volt katonai attasé, majd 1923–1926 között Londonban töltött be hasonló funkciót. Bár magát esküdt antiszemitának tartotta, londoni évei alatt feleségül vett egy francia zsidó nőt, akitől még gyermeke is született, bár hamarosan elváltak, és a gyerek is korán meghalt. Közben 1924-ben Romániában betiltották a kommunista pártot annak szovjet kapcsolatai miatt, de a mozgalom tovább működött illegálisan.
Az 1929 októberében kitört gazdasági világválság hatalmas csapást mért Románia döntően agráralapokon álló gazdaságára. Ez a harmincas években a vérmesen idegengyűlölő Vasgárda megerősödéséhez vezetett. A gárda tagjai, a „légionisták” háborút hirdettek a kommunistákkal és a zsidókkal szemben, zaklatták és bántalmazták őket a nyílt utcán, illetve titokban politikai gyilkosságokat terveltek ki, és hajtottak végre. 1930-ban meghalt Ferdinánd király, utódja II. Károly lett.
Vezérkari főnök és hadügyminiszter
1934-ben Antonescu tábornokká lépett elő, és a román hadsereg vezérkarának főnöke lett.
Franciaország nyomására 1933-ban hivatalosan feloszlatták a Vasgárdát, de az a valóságban tovább működött „Mindent az Országért” (Totul Pentru Ţară) néven. A Gárda hamarosan a náci Németország támogatását is élvezhette, és a legnagyobb hatású balkáni szélsőjobboldali mozgalommá nőtte ki magát, miközben erőteljesen hozzájárult Románia politikai életének destabilizálásához. Az 1937-es választásokon 16%-ot ért el, és 66 parlamenti székkel a harmadik legnagyobb párttá vált. A király részvételükkel alakíttatott koalíciós kormányt, ami kitiltotta a zsidókat a hadseregből és a civil szférából, megtiltva számukra a tulajdonszerzést és bizonyos szakmák gyakorlását. Antonescu e kormány hadügyminisztere volt.
1938-ban a politikai zűrzavart látva II. Károly felfüggesztette az alkotmányt és diktátorrá lépett elő (február 12.). Szigorú cenzúrát vezetett be, megerősítette a rendőrségi felügyeletet és a kisebbségek ellen is intézkedéseket foganatosított. A tavasz folyamán több vasgárdista vezetőt elfogtak, és kivégeztek.
De a háború kitörése után II. Károly egy Vasgárda vezette felkelés elkerülése érdekében ismét felfüggesztette az alkotmányt, és 1940. szeptember 4-én Ion Antonescu hadügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Ő azonban hamarosan lemondatta a királyt a trónörökös, Mihály javára. Horia Simával, a Vasgárda vezetőjével együtt megalakította a „Nemzeti Légionárius Kormányt”, aminek Antonescu Conducător (vezér) a feje, Sima pedig a miniszterelnök-helyettese volt.
Antonescut 280 000–380 000 zsidó halálért tartják felelősnek. A háború lezárulása idejére a román emberveszteség majdnem egymillió főre rúgott. Antonescut „a nemzeti árulás peré”-nek elnevezett háborús perben 10 társával együtt május 17-én halálra ítélték, majd június elsején agyonlőtték.
(Holnap folytatom) (Forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése