Cicák és kutyák

Kelkáposztás gulyás

kelkáposzta

Zöldséges rizskorona

Hozzávalók:

50 dkg hosszú szemű rizs
25 dkg darált sertéshús
1 fej vöröshagyma
3 dkg vaj
7 dl száraz fehérbor
1 nagy doboz (40 dkg) hámozott paradicsom (konzerv)
1-1 piros, sárga és zöld színű paprika
30 dkg zöldborsó (mirelit)
2 cukkini

só, őrölt bors
3-3 evőkanál olaj és zsemlemorzsa
10 dkg reszelt parmezán sajt  

Elkészítése:

Az apróra vágott hagymát a vajban megpároljuk. Hozzáadjuk a húst, és néhány percig pirítjuk. Végül a borral felöntjük, és addig főzzük, míg minden folyadék elfogy. Beletesszük a paradicsomot és a csíkokra vágott paprikákat. Sóval, borssal ízesítjük, és lefedve 30 percig főzzük. A rizst sós vízben megfőzzük, és külön a zöldborsót is puhára pároljuk. A cukkiniket felkarikázzuk, és az olajban megsütjük. Amikor a paradicsomos szósz megfőtt, a paprikákat kivesszük, és félretesszük. A szószt a rizshez keverjük, majd lecsöpögtetjük. Lyukas közepű kerek formát kivajazunk, és 3 evőkanál reszelt parmezánnal elkevert zsemlemorzsával megszórjuk. A rizses masszát, a húst és a zöldségeket váltakozva belesimítjuk, a tetejére rizs kerüljön! A maradék parmezánnal megszórjuk, és meleg sütőben átsütjük. Amikor kész, tálra borítjuk, és paprikacsíkokkal díszítjük.

(Forrás: 109.HU)

Boccaccio születésnapjára - 1313. június 16.

Giovanni Boccaccio (dzsovanni bokaccsó, 1313. június 16. – 1375. december 21.) olasz író, költő, humanista apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Majd Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348–1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt.

Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. 1373-ban Firenze városa felkérte, hogy tartson nyilvános előadásokat Dante Commediájáról. De ezekből betegsége miatt csak néhányat tudott megtartani. A Dante-kutatás szempontjából alapvető fontosságú az általa írt Dante-életrajz. Kiváló tudós humanista is volt: ő fedezte fel a kitűnő latin történetíró, Tacitus (élt: ?55 – ?118) műveit.

Boccaccio tudós munkáit latinul írta, saját kora is ezeket becsülte inkább, és ezekre volt a legbüszkébb ő is, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Az utókor azonban az olasz nyelvű Dekameron (Decameron) (1348-1353) szerzőjét tiszteli benne elsősorban, aminek irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.

Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. – Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én.

„Testvéreim, jól tudom, hogy úgy van, miként mondjátok, de én inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül.” (a Dekameronból)

Nagy Imre halálának évfordulójára - 1958. június 16.

Csetneki  Juhász Balázs: Kegyelmet nem  kérek

 „ Nagy Imre 1958-ban mártírhalált halt miniszterelnök tiszteletére”

Volt elvtárasaim ne habozzatok,

Ácsoljátok a bitófát és akasszatok!

Kegyelmet nem kérek!

Tudjátok és én is tudom

Nincs rajtam hatalmatok.

Meggyalázhattok, összekötözhettek,

Arccal a föld felé eltemethettek,

Mégis örökéletű leszek,

Mert az utolsó magyar szabadságvágyában ,

Utolsó leheletében is ott leszek,

Mert szabadság nélkül nincs haza,

Szabadság nélkül nehéz az igaz élet

Szabadság nélkül nehéz az igaz szerelem!

Kegyelmet nem kérek!

1956-ban Szent István népe fölkelt

S a vörös góliát beleremegett,

És harmincöt év után

Úgy omlott össze, mint a kártyavár.

Mert hazugságra        

Még kunyhót sem lehet építeni.

Jöttünk az értünk szóló

Déli harangszóval

S hittük és vártuk, hogy

Segít Európa, hogy segít a Világ,

Hogy most talán 

Trianon mocskát

Rólunk végleg lemossák.

De nem segített Európa

És nem segített a Világ.

Magunkra hagyottan

Vérben és terrorban

Néma jajunkban

Hullottunk, csak hullottunk,

Vagy menekültünk a semmi

Útján sírva,

Hazánkért elvesztettünk hazánkat,

Ez volt a harcunk jussa,

És vádlón nézett ránk

Üveges szemekkel halottunk:

Testvér gyilkol testvért,

Ez a mi nagy átkunk,

De minden kihullott magyar vér

A mi közös gyászunk.

Kegyelmet nem kérek!

Volt elvtársaim, együtt ettünk,

Együtt tanultunk,

Együtt reménykedtünk

Hogy szebb jövő lészen.

A börtönöm magányában 

A lassan pergő másodpercek,

Mint ólomeső betemetnek,

Az idő agyonnyom,

Félek.

Elvész minden ami fontos,

Ami élő,

A család, a barátok ,

Az erdő.

A kelő és nyugvó nap,

Az esőáztatta föld illat,

A mező, a vasárnapi ebéd,

Minden mi volt.

Kegyelmet nem kérek!

Mert a népet nem lehet felakasztani.

Kegyelmet nem kérek!

De volt elvtársaim

Kegyelmezzetek másoknak:

A gyerekeknek, a nőknek,

A betegeknek és az igaz beszédűeknek.

Én magamnak nem kérek kegyelmet!

Az én sorsom elvégeztetett.

Mert tudom:

Igaz utat választottam,

Igaz utat jártam,

Mást nem tehettem.

Mert 1956 forradalmi népe

Most én vagyok.

Akasszatok!

Kegyelmet nem kérek!

Ötletek az egészséges életmódhoz

Sonkahabbal töltött tojás