A szegénységről is van humor

(Forrás: Móricka és más)

Bodzaszörp készítése

          

Az éhezés világnapjára - május 28.

A sztálini estebédek

Egy milliárd ember, az emberiség 1/7-ed része éhezik, nagy szegénységben él, ami azt jelenti, hogy kb. egy dollárból él naponta. 25 000 ember hal naponta éhen, főként az éhínség sújtotta afrikai, ázsiai és latin amerikai országokban.

Az állandó éhezés nem elsősorban az élelmiszer hiányának tudható be, hanem annak, hogy az emberek egy részének nincs állandó jövedelme, nincs munkája, pénze, orvosi ellátása.

Az éhezés világnapja erre a tarthatatlan helyzetre hívja fel a figyelmet. Szolidaritásra hívja fel az embereket és együttműködésre a karitatív szervezeteket, hogy segítsék a mostani éhezőket, hogy ők maguk javíthassanak a körülményeiken, hogy tanulhassanak, hogy legyen szakmájuk, munkahelyük és képesek legyenek saját kezükbe venni saját sorsukat, hogy kilábolhassanak reménytelen helyzetükből.

Kontrasztként bemutatom a saját korában a világ urának, Sztálinnak az estebédeit:

            Sztálin udvarában – egy idő után – nehéz volt megkülönböztetni a hivatalos politikai tanácskozásokat a dáridókra emlékeztető estebédektől. A rendszerint kora reggelig elhúzódó társas összejöveteleken Sztálin akkor szórakozott igazán jól, amikor csettintett egyet, és erre a politikai bizottság (a Szovjetunió legfőbb irányító testülete) lerészegedett tagjai – akár Stan és Pan burleszkjeiben – paradicsomot vagy egy szelet tortát raktak Alekszandr Poszkrjobisev, Sztálin titkárságvezetője, meg az ízetlen ugratásokat másoknál szelídebben tűrő, egyébként véreskezű Anasztaz Mikojan - aki ez időben miniszterelnök-helyettesi tisztséget töltött be - feneke alá. A vendégek azzal is szórakoztak, hogy az asztal alatt észrevétlenül egymás cipőjére és nadrágjára vizeltek, vagy cukor helyett sót kevertek éppen másfelé figyelő szomszédjuk teájába. A rosszul látó, idős államelnök, Mihail Kalinyin levesébe szűzdohányt morzsoltak, amit ő engedelmesen tűrt. A második világháború után kizárólag férfi társaságban duhajkodó Sztálin utasította a szovjet vezetőket, kérjék fel egymást egy-egy polkára, keringőre. (Óhatatlanul eszembe jutott egy kérdés: a Fehér Házban, a Buckingham-palotában, vagy a budai várban, Horthy Miklós rezidenciáján mi volt a véleményük a világ legnagyobb országában folyó vezetői estebédekről?)

            Lógott a levegőben a háború, és változatlanul folytak – vagy Sztálin moszkvai lakásán, vagy valamelyik nyaralójában – az átlumpolt éjszakák.  A résztvevők reggelente nagy késéssel, holtfáradtan, borostásan, fejfájástól és gyomorégéstől elgyötörve tántorogtak be irodáikba. Bezárkóztak, s amint lehetett, lerogytak a kanapéra aludni. Közben órákon át előszobáztatták a tábornoki kar kiválóságait, hadmérnököket, gyárigazgatókat, sőt külföldi diplomatákat is.

            És a Kreml urainak nem volt megállás, sem menekvés: az évek folyamán alig változó dáridó koreográfiájához híven naponta és hosszú órákra, kötelességszerűen lecövekeltek a nehéz húsételektől, márkás grúz boroktól, meg harmatos vodkásüvegektől roskadozó asztalok mellé.     A poharazgatás szünetében – az évek óta álmatlanságtól szenvedő Sztálin fürkésző tekintetétől tartva – odaadó figyelmet mímeltek, miközben Szemjon Bugyonnij - a cári hadsereg lovassági altisztjéből szovjet marsallá felverekedett, nagy bajuszú, vörös kozák - harmonikázott.

          A legszebb énekhanggal rendelkező Vorosilov marsall (aki a II. világháború befejezése után Magyarország tejhatalmú ura volt!!) pedig időnként rögtönzött kórust alakított a politikai bizottság tagjaiból. Nyikita Hruscsov, a Sztálin utáni korszak tejhatalmú ura a Szovjetunióban -  ebben az időben még az udvari bolond szerepét játszotta készségesen, később így emlékezett vissza: „Megesett, hogy Sztálin paradicsommal hajigálta meg a jelenlévőket. Az ebéd gyakran azzal zárult, hogy Sztálin gyümölcsöt és zöldségféléket dobált. Volt, hogy a plafonhoz, meg a falakhoz vágta. Kézzel, de néha villával vagy kanállal”.

            Sőt olyan is előfordult, hogy ilyenkor kiugrasztotta Szvetlana lányát az ágyából, és arra kényszerítette, hogy szórakoztassa alkoholmámorban dülöngélő magas rangú vendégeit. Ő kézzel-lábbal tiltakozott, Sztálin azonban könyörtelennek bizonyult. Ahogy múltak az évek, egyre durvábban förmedt rá: „Azonnal menj velük táncolni!” Az 1940-es évek végén már olyasmi is megtörtént, hogy hajánál fogva ráncigálta be a fiatalasszonyt az idétlenül, egymásba kapaszkodva ugrabugráló lerészegedett férfikompániába.

Sztálin – a háború utáni időkben – az ilyen mulatozások befejeztével gyakran le sem vetkőzött, úgy zuhant az ágyba. És akkor sem aludt el, állandóan a függönyöket leste, hátha mögöttük lapul a „merénylő”. Félelmében néha még a csizmáját sem húzta le.

Mikszáth Kálmánra emlékezem halála napján - 1910. május 28.

   1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Örök nyugalomra helyezésére 1910. május 31-én délután került sor Budapesten, a Kerepesi temetőben. Utolsó munkáját, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg. Szülőfaluját (Szklabonya) Mikszáthfalvának nevezték el.

Idézetek
Az arany olyan a pénzek közt, mint a tudós: minden nyelven beszél.

Rideg a ház, még ha kastély is, asszonyi mosoly nélkül.

A kényszerűség jó tanító.

A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni.

A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála.

Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája. Lehetséges-e az, hogy e földi pálya után, ahol az egyik ember jó és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó zártáig, a másik pedig rossz, de bőségben él, és mosolyog rá az élet mindennemű örömeivel, lehetséges-e, mondom, hogy ne legyen egy felső elbírálás és egy másik világ ezek után, ahol ezek kiegyenlíttetnek.

A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül, és hogy visszalőnek benne – különben egészen kellemes dolog lenne.

Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.

Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal.

Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.

VISSZAEMLÉKEZÉS - A Szent Korona és a Koronázási Ékszerek másolatai Alsóörsön - - - 2012. május 27.

          Szerencsés volt Alsóörs lakossága és az itt üdülők, hogy a balatonfüredi  Korok Fesztiválja rendezvényéből egy program Alsóörsöt is érintette. A Sirály Parkban Hebling Zsolt polgármester méltatta az ékszereket szimbólumaikon keresztül, és üdvözölte a jelen lévőket. Dr. Bakos Batu a Magyarok Nagyasszonya Lovagrend nagymestere a magyarság történetéről, a korona szimbolikájáról beszélgetett a jelen lévőkkel, majd a Jókai hajó a lelkes nézelődőkkel együtt elhajózott Balatonfüredre.

Humor felnőtteknek

Rendőrviccek