Az embert nem csak az egyszerűsége fogja meg a házi ketchup készítésének, hanem az, hogy sokkal finomabb, mint a bolti és nincs benne semmilyen tartósítószer sem.
Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül. Mivel nem szeretem elaprózni a dolgokat rögtön 5 kg paradicsomból készült a ketchup, így a nagyobb mennyiségek miatt senki ne akadjon ki.
Hozzávalók
Elkészítése
A paradicsomot jól megmostam és feldaraboltam. A hagymákat apróra vágtam és olajon megdinszteltem, erre jött rá az apróra vágott fokhagyma, amit szintén egy kicsit sütöttem az olajban. Ezután ráborítottam az összes paradicsomot egy nagy lábasba.
Következtek a fűszerek: fahéj, bors, só, szegfűszeg, majd az almaecet, cukrok, mustár. Főztem közel 1 órán keresztül, folyamatosan kevergetve. Már ekkor isteni ketchup illata volt, csak úgy terjengett az egész lakásban. Miután letelt az egy óra, az egész paradicsomos főzetet paradicsompasszírozón átnyomtam, majd még botmixerrel összeturmixoltam. Következett egy hosszabb, 3 órás főzés, amíg el kezdett besűrűsödni az egész. Ez nagyban függ attól is, hogy a paradicsom mennyire leveses.
A főzési idő alatt sokszor átkevertem és többször kóstoltam, milyen az íze. Így került még bele cukor, só és almaecet is. De ez már egyéni ízlés dolga. Mikor elég sűrűnek éreztem, a szószt forró üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba helyeztem őket. Másnap egy üveggel óvatosan kivettem a dunsztból, hogy megkóstoljuk. Nagyon finom lett, így megérte elkészítéséhez a hosszú időt eltölteni.
Mi a ketchup?
A ketchup egy paradicsomból fűszerek hozzáadásával készült, savanykás ízű az egész világon igen elterjedt mártás. A ketchup az amerikai háztartások 97 százalékában megtalálható. 30 másodperc alatt 3–7 centimétert folyik, zsírmentes, és evőkanalanként alig 16 kalória energiát tartalmaz. Ez a halszószból paradicsomszósszá átlényegült ketchup, amit a déli államokban a selypítős catsup szóval is jelölnek. Általános elfogadott vélekedés szerint, a ketchup szó a halszósz kínai nevéből eredhet és maláj közvetítéssel került az angolba.
Az 1700-as években történt, hogy Dél-Kínában egy akkoriban népszerűvé vált, halakból, kagylókból, fűszerekből álló és az ottani dialektusban kôe-chiap, vagy kê-chiap néven emlegetett főzetet kezdtek el készíteni. A szósz a brit és holland tengerészek körében hamar ismertté vált, akik aztán az óhazába is elvitték. A gyors terjedést egy 1698 körül kiadott angol szótár is mutatja. Ebben, „felső kelet-indiai szósz” jelentéstartalommal már szerepel a kínaira rímelő hangzású catchup.
A catchup első ismert nyugati receptje Eliza Smith, The Compleat Housewife című, 1727-ben, Londonban megjelent, háztartási ismereteket összefoglaló művében olvasható. A recept az eredeti, ázsiai mintákat tükrözi vissza. Összetevői között szardella, hagyma, ecet, fehérbor, „édes fűszerek” (szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér), bors és citromhéj szerepel. A szerző a catchup-ot húshoz való szósz ízesítéséhez használja, amikor „fél pint jó gravy-t, három evőkanál catchup-ot és lisztben forgatott darab vajat” javasol összedolgozni.
Eliza Smith könyve azért is nevezetes, mert másfél évtizeddel később, 1742-ben, éppen ez lett az Amerikában kiadott legelső szakácskönyv. Ugyanerre az időre, a 18. század közepére, a catchup a brit gyarmatosítók elfogadott ételízesítőjévé vált.
Bár a kôe-chiap eredetileg halszósz lehetett, mai modern maláj és indonéz változatában már a szójaszósz egy változatát jelöli. Az indonéz ketjap manis például egy intenzív barna színű, édes (manis), szirup-sűrűségű szósz, amely ugyan hasonló a szójaszószhoz (ketjap kental), de a pálmacukortól jóval édesebb, a fűszerektől pedig komplexebb ízű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése