Afrika napja - május 25.

Ó, az a mesebeli Afrika

            A sok májusi évforduló, esemény között megbújik egy, amire kevésbé szoktunk odafigyelni. Minden évben, május 25-én van Afrika napja.

            E hatalmas földrész területe 30 millió négyzetkilométer, 650 millió ember él rajta. Lakói több mint ezer különböző nyelvet és még ennél is több dialektust beszélnek. Minden népnek más a szokása, az életformája, a történelme. Az északiak halványabb bőre s déliek mélyfekete bőrszíne különböző származásra és fejlődésre utal.

            A legtöbb tudós megegyezik abban, hogy ez a kontinens volt az emberiség bölcsője. Az ember őseinek nyoma a mai Tanzániában, Etiópiában és Kenyában 3 millió évre vezethető vissza.

            Afrikában az első állam i. e. 3500-ban alakult a Nílus mentén. Ez volt a fáraók birodalma, Egyiptom. Etiópia megalakulását az abesszín legenda i. e. 1000-re teszi, és magának Salamon királynak a legidősebb fiától származtatja. Utódai 3 ezer évig uralkodtak az országban és a „Királyok királya”, valamint a „Júdea oroszlánja” címet viselték. Az uralkodóház feltehetően már Krisztus születése után 300 évvel felvette a keresztény vallást, így a világ első keresztény állama Etiópiában jött létre.

            A földrész európaiakkal való kapcsolata az 1400-as évek végén kezdődött. Vasco de Gama portugál hajós 1497-től 1499-ig tartó útja „fedezte fel” Afrikát az európaiak számára. Eleinte az arany volt a legfőbb érték, s ami felettébb érdekes, mintegy 300 évig a kontinens belsejében lévő bányákat egyetlen európai ember sem látta. Úgy tűnik, nem is érdekelte őket más, csak a termék, az arany.

            Az amerikai kettős földrész felfedezése, meghódítása és mezőgazdasági hasznosítása azt eredményezte, hogy nagy szükség lett olcsó, jó ellenálló képességű munkaerőre (az indiánok nem bírták a nehéz fizikai munkát). Ezt az ideális munkaerőt az angolok, a franciák, s elsősorban a hollandok Afrikából „szerezték be”. Előtte inkább csak háziszolgának, amolyan dekorációnak használták a fekete embereket a gazdag európaiak.

            Ma a földrész egyik legnagyobb drámája a sivatagi terjeszkedés gyorsulása. A Szahara déli határa az elmúlt 20 évben 100 kilométerrel tolódott délre. Sivatag akkor keletkezik, ha kevés a csapadék, s a kevés esőt sem tudják kellőképpen hasznosítani. A trópusi erdőket szüntelenül irtják, egyrészt a nemes fáért, másrészt termőföld nyeréséért, harmadrészt, mert Afrika energiaszükségletének több mint 80 százalékát ma is a fából fedezi.

            Így az éghajlat tartósan megváltozik a növényzet kipusztulása miatt egyes nemzetközi szervezetek erőfeszítése ellenére is.

(A fenti cikkem megjelent a Tolnai Népújság 1996. május 25-i számában)

Dósa István bélyegszakértő és -kiállító barátom küldte kiegészítésként:

 Beszkenneltem egy dél-afrikai kisívet, ezeken a bélyegeken rajta van Afrika szinte teljes őstörténete. A legelső egy közel 2 millió éves pattintott kőszerszám az Olduvai-hasadékból (Kenyából), a végén pedig a "Taung-Baby" koponya, amit Raymond Dart ausztrál antropológus 1924-ben talált a dél-afrikai Taung település melletti ásatás során.

    A mintegy 2,4 millió éves gyermekkoponya a legelső ilyen idős emberős-lelet volt. Dart elnevezte a fajt "Australopithecus"-nak, ami szó szerint azt jelenti, hogy "Déli emberszerű".  

    A közbenső bélyegeken is rajta szerepel, hogy melyik micsoda.