Késve növő fának édes a gyümölcse.
Márványra nehezebb írni, mint homokra, de ott aztán meg is marad sokáig.
Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
Hibáival együtt szeretni szeretőjét.
A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.
Az ész szavára fütyül a szerelem.
Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.
Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk bármibe,
Minden nagy tettnek a készpénz az idege,
S hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen,
Győzni segít hadban éppúgy, mint szerelemben.
Töltsék el a szívünk száz ég gyönyörei,
Nem boldog, míg titkát nem tudja valaki.
Az örömet a lét búval együtt kínálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Édes Istenem, sok ember nem lát a szemétől, sok meg csak azért nincs a mások véleményén, hogy ezzel is eredetibbnek lássék.
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét,
S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség.
Ha szívünk lánggal ég,
Be szép az éj homálya!
Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!
Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.
Titkolózni bizony a szerelem szeret,
S ha sok az akadály, hát annál édesebb,
S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,
Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése