Az etikett történetéből

            A klasszikus görög és római kultúrában a társadalmi érintkezést a pozitív jellemvonások alakították. A bizánciaknál a szertartásrend mind több formalitásban fejeződött ki, ugyanakkor a diplomáciában egyre nagyobb szerepet kapott a szemfényvesztés, az ámítás, a hízelgés, a megfélemlítés. Szokásrendjük azonban egész Európa, s így a világ általánosan elfogadott illemszabályait alapvetően befolyásolta.

            A Nyugat-római Birodalom megdöntése után az erkölcsi zűrzavar volt a jellemző kontinensünkön. A kiskirályok, a fejedelmek önkényesek, s a jogi, az erkölcsi ítélet is végletesen egyéni. A változást, a javulást a római katolikus egyház szellemének egyre uralkodóbbá válása hozta. A világi élet megpróbál kitörni e merev keretből, így születik meg a lovagi kultúra. Jellemző vonásai: nemeslelkűség, mértéktartás, udvariasság. (A lovagi torna ábrázolását találtam: www.heraldry-scitland.co.uk/images/joust.gif)

        A fejlődés fontos és meghatározó eleme a spanyol etikett, amely idővel egyre szigorodott, rideggé és kegyetlenné vált. Például: az egyik spanyol királynénak majdnem meg kellett halnia az előírt etikett miatt. Leesett ugyanis a lováról, a lába beleakadt a kengyelbe, a ló pedig húzta maga után. A királyné érintése azonban felségsértésnek számított és halálbüntetést vont maga után. Két nemesemberben mégis felülkerekedett a józan ész. Az egyik megfékezte a lovat, a másik pedig kiszabadította a királynét. Utána azonban lóra pattantak és Spanyolország határáig meg sem álltak. (Igaz, soha többé nem mehettek haza, de azért szűkölködniük sem kellett, mert titokban azért megjött a jutalom.)

            Híres volt és követendőnek számított a francia udvari etikett. XIV. Lajos udvarában 150 féle rang volt (!), szigorú rendben, s a királytól való távolság szabta meg a jelentőségét. A magatartást milliónyi apró szabály írta elő a felkeléstől a lefekvésig. Ezeken alig lehetett eligazodni. Erre jellemző eset, amikor XVI. Lajos felesége, Mária Terézia magyar király lánya, a szerencsétlen sorsú Maria Antoinett – aki sokat szenvedett a bécsitől eltérő merev etikett miatt – leesett a szamaráról, s szomorú szellemességgel mondta: „Hagyjanak csak itten, mert meg kell várni az udvartartás illemmesterét, hogy megmondja, miként kell engem felemelni, ha a szamárról leesem”.

            A francia forradalom teljesen átrendezte a társadalmat és vele együtt a viselkedés-kultúrát. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava ide is utat tört, egyre nagyobb teret hódított a polgárosodás. A feudális szokásokat és ceremóniákat felváltotta az egyéni szabadság joga. Megjelentek az illemtankönyvek is, amelyek segítettek eligazodni a rejtelmekben.

Maria Antoinett képét Francois-Hubert Drouais festette 1773-ban.

Támaszkodtam a Veszprém megyei Maratonban 1998. dec. 3-án megjelent cikkemre.