A maja indiánok három holokausztja

Miközben a világ egy része egy félreértelmezett maja naptár miatt a világvégétől izgult 2012. decemberében, a magyar honfoglalással egy időben lehanyatlott maja civilizáció örökösei még mindig saját kultúrájuk megszilárdításáért küzdenek. 1848-ban ők is megvívták a maguk szabadságharcát, de rövid életű független államuk megdöntése óta képtelenek elnyerni a teljes egyenjogúságot a szülőföldjükön.

"A világnak akkor lesz vége, amikor az utolsó maja is meghal" – jövendölte egy legenda szerint a dél-mexikói Lacandon-dzsungelben élő maják spirituális vezetője, az 1996-ban elhunyt Öreg Chan Kin.

Közép-Amerikában, a dzsungellel borított Yucatán-félszigeten – különböző becslések szerint – még ma is 5–9 millió maja él. A 21. század majái hányatott sorsú nép, akiknek ősi civilizációja valamikor időszámításunk szerint 900 körül indult hanyatlásnak. Előtte évszázadokon át emeltek fantasztikus kőpiramisokat és palotákat, de körülbelül a magyar honfoglalással egy időben az építkezések abbamaradtak, a városok rejtélyes okok miatt elnéptelenedtek, majd belepte őket az őserdő. A falvakban, fa-, vályog- és szalmakunyhókban tovább élő maják sorsa aztán 1520 körül pecsételődött meg végleg a spanyol konkvisztádorok érkezésével, akik teljesen leigázták őket.

Mexikó legdélebbi tartományaiban, valamint Belize, Guatemala és Honduras államok egy részén ma több mint 20 különböző maja népcsoport él, akik saját kultúrájukat, identitásukat próbálják megőrizni, és az egyenjogúságért, érvényesülésért küzdenek ezekben az államokban, amelyek az őslakos indiánokat keményen diszkriminálják. "Nem a múlt mítoszai vagyunk, nem az őserdőben és az állatkertekben álló romok. Emberek vagyunk, azt akarjuk, hogy tiszteljenek minket, és ne legyünk rasszizmus és megkülönböztetés áldozatai" – mondta egykor Rigoberta Menchu, a maja származású emberi jogi aktivista, aki népének ügyéért folytatott harcával 1992-ben a Nobel-békedíjat is kiérdemelte.

A spanyol gyarmatosítás után a maják évszázadokon át éltek szinte rabszolgasorban: az európai bevándorlók által létrehozott kasztrendszerben a bennszülött indiánok kerültek a leginkább jogfosztott helyzetbe. Földjeiket elvették, és éhbérért vagy rabszolgaként dolgoztatták őket az ültetvényeken, miközben az Európából behozott betegségek megtizedelték őket. A maja népek leigázása után egészen a 19. századig kellett várni, hogy a megnyomorított nemzet átmenetileg újra a talpára álljon.

1847-ben és 1848-ban a Yucatán-félsziget keleti csücskéből indult lendületes felkelés, miután a mexikói függetlenségi háborúban az európai bevándorlók felfegyverezték a majákat is. Ők a kaotikus helyzetet kihasználva végigsöpörtek a kolóniákon, és bár a fallal védett városokat nem tudták elfoglalni, sikeresen felszabadítottak, és kikiáltottak egy apró, független maja államot. A maják országát a 19. század közepén még Nagy-Britannia is elismerte, ám a tovább húzódó, évtizedeken át tartó harcok végén, 1901-ben a spanyolok visszafoglalták azt, és fél évszázad alatt ismét felmorzsolták a maja ellenállást.

Bő fél évszázaddal később, a gyarmatok teljes felszabadulása után Guatemalában véres, három évtizedes polgárháború ontotta ismét a maják vérét, akik a bennszülötteket diszkrimináló diktatúra ellen lázadtak fel a földjeiket, valamint jobb munkakörülményeket és emberi, polgári jogokat követelve. A brutális polgárháborúban és a maja gerillák elleni hajtóvadászatban mintegy 200 000 embert mészároltak le, 400–600 falu pusztult el, és az 1995-ben megkötött béke után is folytatódott az erőszak. Az ENSZ szerint egyértelmű, hogy népirtás történt.

A maják szerint népük ellen háromszor követtek el holokausztot: a spanyol hódításkor, a 19. századi szabadságharc után és a 20. század második felében.
(A részlet alapja: origo, 2014)