Az újságírók napjára - január 24.

Mintegy ötven éve a II. Vatikáni Zsinat is foglalkozott a tömegtájékoztatás korszerű eszközeivel és feladataival. Kimondták, hogy a kommunikáció valamennyi formájának meg kell felelnie az őszinteség, a becsületesség és az igazmondás alapvető követelményének. A jó szándék és a tiszta lelkiismeret még kevés ahhoz, hogy a tájékoztatás jó és megbízható legyen. Az igazság talaján kell állnia. Pontosan kell tükröznie a helyzetet, annak minden részletével együtt.

Az utolsó évtizedek nagyszerű újításokat hoztak a tömegtájékoztatás terén. Ilyenek a műholdak, a kábeltelevízió, a fénykábel, a videokazetták, a CD-k, a DVD-k, a számítógépes képalkotás és más digitalizált adatfeldolgozó módszerek. Az új média használata szinte „új nyelveket” teremtett, amelyek új lehetőséget nyitottak az igazság terjesztése előtt, de új módszertani problémákat is hoztak magukkal.

„A számítógépek korszakának lehetőségeit úgy szeretnénk felhasználni, hogy azok az ember evilági és másvilági hivatását szolgálják, és ezzel az Atyát dicsőítsék, akitől minden jó származik”. (II. János Pál, Üzenet a Tömegtájékoztatás Világnapján, 1990.)
„A kommunikáció területén a keresztények hatékony együttműködése és a más vallások képviselőivel való szorosabb, együttes cselekvése” nemcsak kívánatos, de szükséges is, „hogy a vallásosság a tömegkommunikációban jelen lehessen.” (Irányvonalak…Nr.1. Vatikánváros, 1989.) (Forrás: Király János)

Szalézi Szent Ferenc, a katolikus újságírók védőszentje

Szalézi Ferenc Pázmány Péter kortársa volt. 1622-ben hunyt el. XI. Pius pápa 1923-ban az újságírók védőszentjévé avatta.

1567-ben született Savojában, és 1622-ben halt meg Lionban. Előkelő nemesi családból származott, Franciaországban és az itáliai Padovában is jogot tanult. Apja nem akarta, hogy pap legyen, de végül 1593-ban mégis pappá szentelték, sőt 1602-ben Genf püspökévé is kinevezték. Tevékenysége során mintegy 450 plébániát látogatott meg, bátorítva a papságot. 1604-ben Vijonban találkozott Chantal Szent Franciskával, akivel azután néhány év múlva megalakította a vizitációs apácák rendjét.

Szalézi Szent Ferenc két lelkiségi műve révén lett híres. Az egyik a Filotea, a másik a Teotinus. A Filotea tulajdonképp nővérének és egy másik hölgynek írt leveleinek a gyűjteménye. Jellegzetessége az, hogy nem szerzeteseknek ad lelki tanácsot, hanem világi embereknek. Azt hangoztatja, hogy a világiak bárhol gyakorolhatják, élhetik a keresztény szolgáló szeretetet, azaz ehhez nem kell kolostorba vonulniuk. A Teotinus is az isteni szeretetről szól, de ebben már inkább a szerzetesek felé fordul. Szalézi Szent Ferenc azt magyarázza, hogy bármilyen körülmények között végezhető elmélkedő imádság. „Olyan embereket akarok oktatni, akik a világban, a családban, sőt a királyi udvarban élnek, akik állásukból kifolyólag a külső világnak és a közönségnek tartoznak élni – mondja.” Tehát egy világiak számára ajánlott lelkiségről van szó.

Írásaiban kerülte a dagályosságot és a mesterkéltséget, egyszerűen, közérthetően fogalmazott. Stílusát a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte. Ki kell emelni az emberekkel való jóságos bánásmódját is.

Szalézi Ferencet 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették föl, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annecyben eltemették.

Magyarországon Kazincbarcikán a Ságvári Endre Gimnázium kapta meg a nevét, Budapest III. kerületében szakkollégium és egy Társaság viseli a nevét. A katolikus újságírók védőszentjüket tisztelik benne.

Ismert mondásai: 
           „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel."

„Isten soha nem hagy el, hacsak nem azért, hogy annál biztosabban tartson minket; soha nem enged el, hacsak nem azért, hogy jobban megóvhasson minket; soha nem harcol velünk, hacsak nem azért, hogy megadja magát nekünk, és áldását bocsássa ránk.”

„Nem a munkánk mennyiségében telik Isten öröme, hanem abban a szeretetben, amivel dolgozunk.”