Kölcsey Ferenc százkilencven éve, 1823. január 22-én szatmárcsekei birtokán tisztázta le Hymnus című költeményét. Ennek emlékére 1989 óta január 22-e a magyar kultúra napja.
Himnusznak az ókorban a vallásos jellegű, imaszerű énekeket hívták, melyek az istenek, a templomok és az istenként tisztelt uralkodók, hősök tiszteletére születtek. A kereszténységben minden vallásos (liturgikus, liturgián kívüli) lírai dalt így neveznek. A legrégebbiek bibliai eredetűek. A keresztényüldözés megszüntetésével a himnuszköltészet nagy lendületet vett, a kiemelkedő egyházatyák egész sora írt, például: Aranyszájú Szent János, Naziánzi Szent Gergely, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely, Aquinói Szent Tamás.
Kölcsey idejében a kor szelleme meghatározó volt, hiszen a nemesi ellenállás egyre erőteljesebben bontakozott ki. Nyomtatásban először 1829-ben az Auróra című folyóiratban jelent meg "A magyar nép zivataros évszázadaiból" alcímmel. Erkel Ferenc egy pályázatra komponált hozzá zenét, a bíráló bizottságban ott volt Vörösmarty és Szigligeti Ede is. 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban.
Kölcsey e verse tulajdonképpen a nemzet történetének sajátos értelmezése, mely – mint magyar himnusz – a múlt század óta erős hatással van a nemzeti gondolkodásra. Könyörgéssel indul, Isten könyörületét kéri a bűnei miatt joggal bűnhődő nemzetnek. A rákövetkező négy strófa a múlt felidézése, előbb a régi dicsőségé, melyet Árpád és Mátyás neve fémjelez, azután a gyászos századoké, a tatás-, s törökdúlásé. Ezután felidézi a jelen állapotát. Nem lát kivezető utat, megelégszik egy újabb könyörgéssel: Isten segítségét várja a bűneiért már megfizetett magyarság felemeléséhez. Kölcsey e verse alapján pesszimistának tűnik, ugyanakkor országgyűlési beszédeiben és értekezéseiben főként önelemzésre és cselekvésre szólítja fel a nemzetet.
A nemzet himnuszává csak a Habsburg-idők után válhatott, de különlegessége, hogy a világon ez az egyetlen ilyen mű, amit semmilyen állami dokumentum nem tett kötelezővé, a magyarság mégis himnuszának tekinett. 1989 óta szerepel az alkotmányban.
A nemzet himnuszává csak a Habsburg-idők után válhatott, de különlegessége, hogy a világon ez az egyetlen ilyen mű, amit semmilyen állami dokumentum nem tett kötelezővé, a magyarság mégis himnuszának tekinett. 1989 óta szerepel az alkotmányban.
(Alapnak felhasználtam a Veszprémi 7 Napban, 1998. január 15-én megjelent írásomat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése