A diktátorok közel sem egyformák – mint sokan hiszik. Erre a legjobb példa: ritka volt az olyan, aki saját híveit, bizalmasait, támogatóit bebörtönöztette, sőt megkínoztatta, és teljesen érthetetlenül meg is ölette. De olyan csak egy volt, aki idegenek előtt ezzel még kérkedett is. Ez volt maga Sztálin, a Gazda! Példának bemutatom Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara c. könyvének 478. oldalon írtakat:
„Decemberben Charles De Gaulle Moszkvába látogatott, hogy aláírjon egy szövetségi és együttműködési szerződést. … A díszvacsora idejére megrekedtek a tárgyalások. Ugyanakkor ez nem akadályozta meg Sztálint, hogy De Gulle legnagyobb rémületére lerészegedjen. … Molotov után a pezsgőt vedelő Sztálin folytatta a köszöntők sorolását. Rooseveltet és Churchillt dicsérte, miközben De Gaulle-t félreérthetetlenül figyelmen kívül hagyta, majd saját környezetét vette sorra. Kaganovics tiszteletére is pohárköszöntőt mondott. –Bátor ember. Tudja, hogy ha a vonatok késnek – szünetet tartott –, akkor agyonlőjük! Gyere ide! Kaganovics felállt, és vidáman koccintottak. Ezután Sztálin a légierő parancsnokát, Novikovot magasztalta: – Jó marsall, igyunk az egészségére! Persze ha nem végzi jól a dolgát, felakasztjuk! (Novikovot hamarosan letartóztatták és megkínozták.)
Azután Hrulevre mutatott. – Jobban teszi, ha minden tőle telhetőt megtesz, vagy lógni fog, nálunk ez a szokás! Jöjjön ide! – Látva a De Gaulle arcára kiülő ellenszenvet, így folytatta: – Az emberek szörnyetegnek gondolnak, de amint látja, viccesen fogom fel. Lehet, hogy egyáltalán nem is vagyok olyan borzalmas!
Molotov megszólította francia kollegáját, Bidault-t, akivel a szerződésről kezdett vitatkozni. Sztálin intett nekik, majd odakiáltott Bulganyinnak: – Hozd a géppisztolyokat! Likvidáljuk a diplomatákat!”
Sztálin nagy beszédet tart, amikor a harmadik sorban valakire nagyon rájön a köhögés. Hosszasan köhög, Sztálin vészjóslóan félbeszakítja beszédét és megkérdezi:
-Elvtársak, ki zavarja köhögésével a beszédemet?
Senki nem jelentkezik, mire Sztálin Berijához, a politikai rendőrség főnökéhez fordul: –Berija elvtárs, kísérje ki az első sort!
Az első sorban ülőket kiviszik, lövések hangja szűrődik be..
Pár perc múlva a köhögési jelenet megismétlődik, a harmadik sorban ülő elvtárs ismét nem jelentkezik. -Berija elvtárs, kísérje ki a második sort!
Berija teljesíti az utasítást, újabb lövöldözés hallatszik.
A göthös elvtársra újból rájön a köhögés, s mivel most már a harmadik sor következik, hogy a sorában ülő társait megmentse, Sztálin kérdésére elhaló hangon jeletkezik.
Mire Sztálin így fordul Berijához: –Berija elvtárs, az én kocsimmal vitesse el ezt a szegény, beteg elvtársat a Kreml ügyeletes orvosához, és mindenki jól jegyezze meg, a szocializmusban a legfőbb érték az ember!
A fentebbi leírásban szereplőkről:
Kun Miklós szerint Molotov: A szovjet Robespierre hitt a terrorban, sosem szánakozott, ha barátainak és azok feleségeinek halálos ítéletét kellett aláírnia. Sztálin Molesteinnek, vagy kedvesebben Vecsánknak becézte.
Richard Pipes szerint Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (1890–1986) a leghosszabb életű régi bolsevik, bizalmas munkatársa Leninnek és Sztálinnak is. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottság titkára, majd (1926 után) a Politbüro tagja. Az 1930-as években szovjet kormányfő. 1939-től külügyminiszter. Aktívan közreműködött a sztálini gazettek végrehajtásában. Ennek ellenére Sztálin kis híján a vádlottak padjára küldte. Sztálin halála utántól 1956-ig újra külügyminiszter. 1957-ben, amikor az Állami Ellenőrzési Minisztérium élén állt, „pártellenes tevékenység” vádjával eltávolították a szovjet kormányból. 1962-ben a pártból is kizárták. Tagkönyvét azonban 1984-ban Andrej Gromiko, egykori helyettese, az akkori külügyminiszter személyes közbenjárására visszakapta.
A képen látható: 1. Konsztantyin Uhnov, a moszkvai tanács elnöke, 2. Karl Bauman, a moszkvai pártszervezet feje, 3. Mihail Tomszkij, 4. Mihail Kalinyin, 5. Lazar Kaganovics, 6. Anasztaz Mikojan, 7. Molotov. A kisfiú Artyom Szergejev, aki Sztálin családjában nevelkedett, később a szovjet hadsereg tábornoka lett. Az első három nem élte túl a Nagy Terror időszakát
Richard Pipes szerint Mihail Petrovics Tomszkij (1880–1936): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba. A szovjet-oroszországi szakszervezetek vezetője. Öngyilkosságot követett el, miután 1936-ban egy kirakatperben „jobboldali elhajlással” vádolták meg.
Mihail Kaganovics volt a legelővigyázatosabb és legbátortalanabb. Kamasz korában iskolába is alig járt, nagy nehezen kitanulta a cserzővarga mesterséget. Az 1920-as évek legvégére a szovjet birodalom második-harmadik embere lett. Az ukrán parasztok és a kubani kozákok kitelepítésének kegyetlen irányítója. Kezén rengeteg vasutas, műszaki értelmiségi, pártmunkás vére szárad. Ugyanakkor példás családi életet élt. Sztálin életében a nevét viselte a moszkvai metró, melynek építését ő irányította. Mindenkit túlélt Sztálin környezetéből, még az általa is épített Szovjetunió végének kezdetét is megélte; 1991-ben hunyt el. Lánya, Maja férjhez ment, öt gyereket szült, és gondozta apját idős korában, bár csak pár évvel élte túl. Egy kis ukrán település szülötte.
Kun Miklós szerint Kalinyin: Paraszti származású, derűs kormányfő, valóságos nőfaló.
Források:
Kun Miklós könyvei
Richard Pipes: Az ismeretlen Lenin ( XX. SZÁZAD INTÉZET, Kairos Kiadó, 2002.)
Simon Sebag Montefiore: Sztálin. A vörös cár udvara. (Alexandra, 2007.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése