A lateráni bazilika felszentelésének évfordulójáról kezdetben csak Rómában emlékeztek meg, idővel azonban egyetemes egyházi ünneppé vált. A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe a katolikusok számára a Péter apostol széke iránti szeretet hordozója, az egység kifejezője.
A lateráni bazilika vagy Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház (olaszul Basilica di San Giovanni in Laterano) a római püspökség katedrálisa, Róma püspöke – azaz a pápa – címtemploma. Teljes hivatalos neve latinul Archibasilica Sanctissimi Salvatoris et Sancti Iohannes Baptista et Evangelista in Laterano („a Legszentebb Megváltó és Keresztelő Szent János és János Evangélista Főszékesegyháza”). "Arcibasilica del Santissimo Salvatore e Santi Giovanni Battista et Evangelista in Laterano"). A legrégibb, és – mint Róma katedrálisa, Róma püspökének temploma, a pápai trón (Cathedra Romana) székhelye – a legmagasabb rangú Róma négy pápai bazilikája közt, beleértve a jóval ismertebb Szent Péter-bazilikát is. „Minden templom anyja és feje”, az ökumenikus anyaegyház (azaz a teljes lakott világ anyaegyháza) cím birtokosa.
A csodálatos templomból bemutatom a főhajót
Borromini a 16 m széles, 87 m hosszú főhajó antik oszlopsorai köré pilléreket épített, s az azokban kialakított fülkékben elhelyezett nagy barokk szobrok áldrámai mozgalmassága űzi el az ókeresztény egyház hangulatát.
A főhajót záró nagy apszis és középkori mozaikképei szerencsére átélték a sok tűzvészt és átalakításokat. Az apszis és a négyezeti tér közé eső – mai megjelenésében – gyönyörűen díszített kórus átalakítása és díszítése megtervezésével korábban Piranesi-t bízták meg, ez azonban nem valósult meg.
Az apszisbeli boltív tetején a Megváltó óriási mellképe angyalok között. Alatta egy dombból kiemelkedő nagy kereszt és jelképes „Új Jeruzsálem" található a négy evangéliumot szimbolizáló folyóval. A kereszt lábánál Mária látható apostolokkal, Szent Antallal, Szent Ferenccel és a képet megrendelő IV. Miklós pápa pápával (1288–92), aki megválasztása előtt szintén ferences szerzetes volt. Lejjebb – az apszis csúcsíves ablakai között – apostolok képei; a mellettük térdeplő két jóval kisebb alakú ferences barát egyike a mozaikok mestere, Torriti- kezében zománcozó szerszámmal, és a másik a segédje. Valószínű, hogy Torriti csak részben alkotta, részben pedig restaurálta a mozaikokat. Krisztus alakja és a folyók virágos rétje a gyermekekkel, madarakkal a IV. század stílusára vall.
A fő- és kereszthajók alkotta négyezeti térben emelkedő nagy gótikus márvány tabernákulum (1367) rejti Péter és Pál apostolok koponyáit. Sajnos, ez a középkori építmény is átalakítást szenvedett a 19. században. (Forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése