Egy nemzetközi kutatócsoport a világ
legnagyobb adatbázisának a felhasználásával rekonstruálta a méhlepényesek közös
ősét. Munkájuk során mind genetikai, mind fizikai tulajdonságokat figyelembe
vettek. A feladat nem volt egyszerű, hiszen rendkívül változatos csoportról van
szó, melyben a rágcsálóktól a bálnákon keresztül egészen az emberig terjed a
spektrum.
Több
mint 5100 ma is élő méhlepényes emlőst ismerünk, amelyek elképesztő
változatosságot mutatnak, jelentősen változó testméretekkel, mozgási
képességgel vagy akár agymérettel. Ezt látva különösen érdekes megtudni, hogy
mikor és hogyan kezdődött kifejlődni ez az evolúciós ág, és aztán hogyan vált
ennyire változatossá.
A kutatók kifejtik, hogy az
eddig általánosan elfogadott elképzelésekkel szemben a méhlepényes emlősök
mégsem fejlődtek ki a földtörténeti középidőben, és még nem alakultak ki a
máig futó evolúciós vonalaik. Ez csak 65
millió évvel ezelőtt következett be, miután a kréta-végi tömeges kihalás
eltüntette a színről a dinoszauruszokat és az összes létező fajnak körülbelül a
70 százalékát. Az első rágcsáló- és főemlősfajok tehát nem éltek együtt a
dinoszauruszokkal, hanem egy kisméretű, szökellve ugráló rovarevő közös ősből
alakultak ki, nem sokkal a dinoszauruszok kipusztulása után.
A kutatók
felhasználták a MorphoBank nevű adatbázist is, amely 86 méhlepényes emlős
adatait tartalmazza (köztük 40 fosszilis fajét is). A MorphoBankban létrehozott
adathalmaz több mint 4500 jellemvonást tartalmaz, olyan tulajdonságok
részletezésével, mint például a szárny, fogak, bizonyos csontok megléte vagy
hiánya, a szőrtakaró típusa és az agyban található struktúrák. Emellett
felhasználtak több mint 12 000 képet, amelyek mindegyike nyilvánosan elérhető
online formában. Ez az adathalmaz egy nagyságrenddel több adatot tartalmazott,
mint azok, amelyeket korábban használtak az emlősök rokonsági viszonyainak a
tisztázására.
A
méhlepényesek feltételezhető közös ősének az anatómiájához feltérképezték annak
a három fajnak a tulajdonságait, amelyet a morfológiai/genetikai kombinált
módszer a törzsfa bázisához helyezett, és ezeket a tulajdonságokat
összehasonlították a méhlepényesek legközelebbi rokonainál megfigyelhető
jellegekkel. Ez a módszer lehetővé tette annak meghatározását, hogy melyek azok
a tulajdonságok, amelyek először csak a közös ősnél jelentek meg, és melyek
azok, amelyek változatlanok maradtak hosszabb távon, már a távolabbi ősök óta.
Egyéb
érdekes eredmények is születtek a projekt során. Kiderült például, hogy az
Afrotheriának nevezett méhlepényes ág (amelynek tagjai Afrikában élnek
jelenleg, mint például az elefántok, vagy a földimalacok), nem is Afrikában
alakultak ki, hanem az amerikai kontinenseken. Ebből aztán értelemszerűen
adódik az egyik következő kutatási projekt témája: hogyan jutottak el végül az
Afrotheriák mégis Afrikába? (Forrás: (origo)
tudomány)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése