2016. január 2., szombat

A nap humora

- Én kétszer is megfontolom, mielőtt este elmegyek hazulról.
- Ugyan miért?
- Először ok kell, hogy elhagyhassam a házat, másodszor pedig kifogást kell találnom, nehogy a feleségem velem tartson.

A róka, a gólya és a marha közös kirándulást szerveznek, és megbeszélik, hogy mindegyikük magával viszi a partnerét. A róka elviszi a tyúkját, a gólya a babáját, a marha pedig a feleségét.

Élő csirkét küld ifjú rokonának a farmer. Amikor a srác ki akarja bontani a ládát, a csirkék szanaszét szaladnak. A fiú a postára siet, és felad egy lapot a rokonnak: "Szétszaladtak a csirkék, hajkurásztam őket a szomszéd kertekben, de csak tizenegyet sikerült összefogdosnom."
Nemsokára megérkezik a válasz: "Ügyes fiú vagy, mert én csak hat csirkét küldtem."


Kovács betolja az autóját az autószerelő udvarába.
- Már megint nem indul – mondja a szerelőnek.
- Biztos megint a gyertyákkal van baj.
- Nem, most az nem lehet, mert este kivettem mind a négyet.





Bevezetik az eurót - 1999. január 1.

A világ gazdaságtörténetének egyik legnagyobb vállalkozásaként, bankjegyek és pénzérmék formájában is bevezették az új európai közös valutát, az eurót, s egyúttal a 12 európai ország  304 millió lakosa számára megszűntek a nemzeti fizetési eszközök (márka, lira, frank, schilling stb..). Az eurózóna tagállamai: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország.  Az euró megszületése, s létrehozása "Európa alapító atyáinak" alapgondolatából fakad: ők a II. világháború után a gazdasági integrációban látták az egyetlen lehetőséget arra, hogy a kontinens elkerülje az újabb háborúkat. A átálláshoz mintegy 15 milliárd bankjegyet és több mint 50 milliárd pénzérmét készítettek az eurózónában.
A pénzérmék készítése 1998 májusában kezdődött,  a papírpénzeké pedig 1999 júliusában. Ez utóbbiak egy része Nagy-Britanniában készült – miközben a britek nem is tagjai az eurózónának. A bankjegyek között hét különböző címletű van.  A legkisebb az 5 eurós, a legnagyobb értékű az 500 eurós. A bankjegyeken nincs semmiféle nemzeti megkülönböztető jelzés, azaz a zóna tagállamaiban mindenütt pontosan ugyanolyan papírpénzeket használnak.  Az euró-pénzérmék legkisebb értékű tagja az 1 centes, a legnagyobb a 2 eurós pénzérme. Mindegyiknek eltérő a mérete, a színe, s ezeknek – eltérően a bankjegyektől – egyik oldaluk nemzeti jellegű, amely országonként más és más ábrákat tartalmazhat. Ennek ellenére az összes euró-pénzérme a zóna összes országában használható.
2002-től kezdve megszűnt a belga, a luxemburgi, a francia frank, a német és a finn márka, a holland forint, az ír font, az olasz líra, az osztrák schilling, a portugál escudo, a spanyol peseta és a görög drachma. Ugyanakkor továbbra is forgalomban maradt az angol font, a dán és a svéd korona, mivel az Egyesült Királyság (Nagy-Britannia), Dánia és Svédország nem tagja az eurózónának. A pénzcsere nem érintett olyan jelentős pénzforgalommal rendelkező európai országokat, mint Svájc vagy Norvégia, azaz megmaradt a svájci frank és a norvég korona is.
Humor az Európai Unióról




2016. január 1., péntek

Boldog új évet! - válasszatok!





















NOSZTALGIA - Évvége a floridai utcákon 2013-ban




Újévi népi hiedelmek

        Az emberiség ősidők óta nagy ünnepségeket rendezett az óesztendő búcsúztatására és az újév köszöntésére. Somló vidékén újév napján egy ifjonc egy öreget (vagy öregembermaszkot viselőt) vert végig a falun – jelképként, hogy az óévet az új esztendő váltja fel. Újévkor a népi hagyományok, a szokások és hiedelmek – akárcsak az év más ünnepein, jeles napjain – az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak; például szokás volt az első napon a gyümölcsfák megfenyegetése a bő termés érdekében. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó: szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. E naphoz illő hiedelem: ki mint kezdi az évet, úgy éli végig. Az újévi szerencsejelképek, a malac, a lencse, a patkó, a lóhere, a kéményseprő régi szokás tanúi.
• • •
            A disznó a rómaiaknál a szaporodás jelképe volt, a disznóhúsevés pedig a szerencsét ígért. Keleten kövérsége révén a disznót a bőség szimbólumaként ismerik. A magyar népélet  egyik szertartása volt a téli napforduló táján lebonyolított disznóvágás, mivel azt tartották, hogy az előretúrja az évet, illetve a szilveszteri malacpecsenye-fogyasztás, mely meghozza a szerencsét.
• • •
            Az ennivalók közül is sok hiedelem alakult ki. A főzelékekből a lencse evése ajánlatos, mivel a formája hasonlít a pénzérméhez, így biztos, hogy szerencsét hoz. Tiltott viszont a szárnyas, mivel a baromfi köztudottan kikaparja a háztól a szerencsét. Vidéken sok helyen még ma is egész kenyeret tesznek az asztalra. A szokás eredeti oka: egész évben kerülje el a családot az éhezés. A kocsonyának egykor főként a lányos hátaknál volt nagy keletje. A néphit szerint ugyanis szilveszterkor este a lányoknak ki kellett tenni a kocsonyából kibányászott csontot az udvarra, és akiét elvitte a kutya, az az új évben biztosan férjhez megy.