Szent Rókus (franciául: Saint Roch), (Montpellier, 1295 – 1327) szent hitvalló, Ferences rendi szerzetes. A dél-franciaországi Montpellier-ben született 1295-ben, mellén apró, kereszt alakú jellel, amiből anyja különleges sorsot jósolt neki. Húsz éves volt, amikor szülei meghaltak. Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd a pénzt a szegényeknek és a kórházaknak ajándékozta. Elzarándokolt Rómába, és akkor, az aquapendentei kórházban ápolt először pestisbetegeket. Ezután Rómában és Piacenzában is tevékenykedett.
Ez utóbbi helyen maga is megkapta a pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult, visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt. Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban felütötte
a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. A XIV–XVI. századi Dél-Franciaországban és Észak-Spanyolországban sok ház homlokzatára kerültek fel a V. S. R. betűk (Vive Saint Roche – Éljen Szent Rókus), hogy oltalmazza az ott lakókat a pestistől.
Magyarországon is nagy tisztelet övezi. Például róla nevezték el a nevezetes budapesti Rókus-kórházat. Szegeden egy városrészt neveztek el róla, és létezik egy Rókus nevű település a Felvidéken (ma: Szlovákiában) is. Nagybaracska községben 1888-ban szobrot emeltek a tiszteletére.
Szent Rókust általánosan a pestisből gyógyulók védőszentjének tisztelik. Ünnepe augusztus 16-án van.
Tiszteletére emelt templomok és kápolnák a Trianoni-Magyarországon
Ásványráró – Szent Rókus-templom, Baja – Szent Rókus-kápolna, Budapest (VIII. kerület) – Szent Rókus-kápolna, Cikó – Szent Rókus-kápolna, Csongrád – Szent Rókus-templom, Dunabogdány – Szent Rókus-kápolna, Dunaföldvár – Szent Rókus-kápolna, Érd – Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália-kápolna, Győr – Szent Rókus és Sebestyén-templom, Hásságy – Szent Rókus-kápolna, Kerepes – Szent Rókus-kápolna (1769–1930), Kunbaja – Szent Rókus-kápolna, Nagyatád – Szent Rókus-kápolna, Nagymaros – Szent Rókus-kápolna, Paks– Szent Rókus-kápolna, Palotabozsok – Szent Rókus-Kápolna, Szeged – Szent Rókus-templom, Szigetvár – Szent Rókus-templom, Tárnok – Szent Rókus-kápolna, Tevel – Szent Rókus és Rózália-kápolna, Vác – Szent Rókus-kápolna.
Vízjárta és alacsony fekvésű Szeged városnak ez a része. 1738-ban pestisjárvány szedi áldozatait a városban. A járványtól való szabadulás emlékére 1739-ben fogadalomból kápolnát építenek Szent Rókus tiszteletére. 1805-ben alapítják meg itt a plébániát. 1829-ben leteszik az új templom alapkövét, és 1833-ban szentelik fel. Az árvíz nagyon megrongálja. A mai templom 1905-1909 között épül, neogótikus stílusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése