Délen
- a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék
területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország
határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza.
A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület – kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 104. éves évfordulójára (2024. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.tske.hu Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.
Földrajza
Éghajlata
mérsékelt kontinentális. Sík vidék, alluviális lapályon fekszik, ezért talaja
alkalmas a földművelésre.
Története
Martonos nevét
1237-ben említette először oklevél Martinus nevű kolostorával kapcsolatosan,
mely a tatárjárás után került felújításra. mint községet
azonban csak 1335-ben említették először a kői káptalan által végzett
határjárás alkalmával, mint Felső-Adorján szomszédosát, a határába eső Gyékény
nevű tóval együtt. A határjárás felsorolásában ezután északnyugat felől
Pusztaegyház nevű földrész és Ludas-egyház következik, majd a határvonal
délfelé fordul. Az okiratban nemeseit is megemlítették; így Bekus, Martonosi
Lőrinc fia, később pedig Pestyéni István de Martonos is említve van. A
határjárásban említett Pusztaegyház ma Martonos határának nyugati részét
alkotó, és Ludassal határos puszta.
Az 1355. évi
felső-adorjáni és az 1367. évi két Adorján határjárása szintén említette
Martonos, Pusztaegyház és Ludas-egyház településeket.
1424-ben Martonost,
mely eddig a Michalyovszkiaké volt, Zsigmond király Chaaki Miklós erdélyi vajdának adományozta.
1552-ben, a török hódoltság kezdetén, egy Martonosról való magyar
csapat fényes győzelmét egy török csapat fölött Tinódi Lantos
Sebestyén is megénekelte "Szeged veszedelme" címen.
Lakossága
a török elől elmenekült. A török defterek összeírása szerint csak nagyon kevés
háznak maradtak vissza lakói. Így a szegedi nahijébe tartozó Martonoson 1554-es
összeíráskor csak 3 adózó ház volt, amely szám idővel kissé emelkedett, mert
1570 körül 20, 1580–82-ben 17, és 1590–91-ben 31 adózó ház volt itt.
A török hódoltság
elején Martonos Rondics András birtoka, 1564-ben ő tiltakozott a leleszi káptalan előtt, Gémes Ferenc és Kamuthi Balázs
ellen, hogy az ő birtokrészeit a Csongrád vármegyei Martonosban maguknak ne
adományoztassák.
Evlija Cselebi, a híres
török útleíró Martonos erődítményeiről a következőket jegyezte fel:
„
|
Martonos vára az építőjéről elnevezett régi hely,
1554-ben foglaltatott el... Várparancsnoka és 15 várkatonája van. Vára a
Tisza folyó partján fekszik. Külvárosa 150 nádas magyar házat és egy
templomot foglal magába.
|
”
|
Az 1649-ben a feljegyzések szerint 730
lakosa és temploma is volt. A következő években e helység Gombkötő János
birtokaként volt feljegyezve.
1702-ben itt legalább 300 adóköteles
lakosa volt. Az 1690-es években történt szerb telepítéskor bizonyosan Martonos
is kapott új lakosságot. A régebben itt élt magyar nép innen kiszorult,
templomukat is az új jövevények foglalták el, akiket határőri katonai
szolgálatokra köteleztek.
1702-ben báró
Gracich volt Martonos földesura. Martonos akkor kapta, mint katonai sánc a
helység határához az üres Horgos és Szent-Péter pusztáknak felét is.
A Rákóczi-féle
hadjáratokban Martonos is sokat szenvedett 1705 és 1706-ban, amikor kirabolták
és fölgyújtották.
Egy 1750 augusztus
15-én kelt királyi rendelet a Tisza melletti tíz katonai sáncot s így Martonost
is feloszlatja és a polgári hatóság alá rendeli. 1751. június 28-án pedig
szabadalomlevelet ad nekik, és e helységekből a tiszai koronai kerületet
alkotja. Martonos akkortól fogva több településsel együtt hasonló pecsétcímert
használt: királyi korona alatt sast s két oldalán az évszám 17–51. Ez alatt kis
körben katona áll s szántóvasat tart. A körülírás ez: „Sigil. loci. coron.
Martonos.”.
1784-ben a római
katolikus magyar lakossága elérte az 500 lelket, ezért plébániáról
és iskoláról kellett gondoskodni. Matrikulák 1780 óta vannak itt; a plébániát 1789-ben
szervezték, a templom és pap lakása pedig csak 1811-ben épült. Az ortodox
templom építéséről nincsenek adataink; valószínűleg a szerb
telepedés kezdetéről való, s nem lehetetlen, hogy az ősi katolikus templomból
vagy annak alapjára épült.
1827-ben kaptak
céhszabadalmat a kovácsok, kerékgyártók, szabók, csizmadiák.
Az 1848. évi IX.
törvénycikk értelmében megszűnt a Tiszai Koronakerület. Az 1848–49. évi
mozgalmak alatt a martonosi nemzetőrség is (magyarok és szerbek egyaránt) a
római sáncok között tanyázó felkelő szerbek ellen az ókéri táborba szálltak. De
mikor a szerb nemzetőrök magyarellenes hangulatot kezdtek tanúsítani, a
magyarok az ókanizsai nemzetőrök segítségével lefegyverezték őket, maguk pedig
Szenttamásnál is részt vettek a harcban. 1849. február 2-ig Martonos békében
maradt. Zenta bukása után azonban az onnan visszavonuló fegyveres lakosság
elkeseredésében Martonoson a szerb lakosokra esett és 78 embert levágott.
Másnap a szerbek Törökkanizsánál mutatkoztak, mire a martonosi magyarok is
elmenekültek. Március 22-én a martonosi szőlőknél egy támadó szerb csapatot visszavertek.
Erre a magyar lakosság ismét visszatért Martonosra, a szerbek pedig csak
Világos után jöttek haza.
1870-ben Martonos a
koronakerülettel együtt megváltotta magát a földesúri terhek alól. A helység
magyar lakossága annyira gyarapodott, hogy a szerb csakhamar kisebbségben
maradt.
Simrák Béla
plébános 1906-ban kérvényezte a zárda építését Martonoson, mely épületben 3
tanterem lesz a hatosztályos iskola számára. 1907. május 15-én engedélyt kapott
a létesítmény felépítésére. Az épületben 1908. szeptember 1-jén kezdődött meg a
tanítás - ingyenes oktatás a lányok és a nem katolikus vallású gyerekek számára
is. A zárda és az iskola ünnepélyes felszentelésére 1908. november 12-én, az
ünnepi szentmise után került sor. Az elmúlt két évtizedben az anyagi gondok mellett
a diákok számának drasztikus fogyatkozása nyomta rá bélyegét az iskolára: 20 év
alatt 175-ről 128-ra csökkent a tanulók száma.
Az I.
világháborúban a Monarchia katonájaként 165 martonosi vesztette életét, emlékmű
– az impériumváltást következtében – nem jutott nekik, csupán egy könyv őrzi
emléküket
1918 novemberében szerb csapatok szállták meg. 1920. július 4-étől, a trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1941-ben visszatért Magyarország kebelébe. A II. világháború utáni párizsi békediktátummal a győztes nagyhatalmak visszakényszerítették Jugoszláviába (Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1967. április 7-től Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság). 2003-tól Szerbia és Montenegró államhoz tartozik, 2006-tól pedig Szerbiához.
A
mai Martonos lakossága főleg mezőgazdasággal, zöldségfélék, paprika, burgonya,
hagyma termesztésével foglalkozik, és fejlett az állattenyésztése is. Jelentős
hagyománya van a kézműiparnak, hiszen az első céhek már 1826-ban megalakultak.
Híresek voltak és maradtak a martonosi kosárfonó műhelyek és paprikaszárítók
is.
Etnikai összetétel
Nemzetiség
|
Szám
|
%
|
1897
|
86,89
|
|
155
|
7,10
|
|
86
|
3,93
|
|
12
|
0,54
|
|
9
|
0,41
|
|
8
|
0,36
|
|
4
|
0,18
|
|
3
|
0,13
|
|
2
|
0,09
|
|
1
|
0,04
|
|
1
|
0,04
|
|
1
|
0,04
|
Testvértelepülései
(Fő forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése