Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/3)

A  pécsi Csontváry Múzeum előtti szobra másolata a budapesti Kerepesi temetőben 1953-ban elhelyezett szimbolikus sírjára került alkotásnak (Kerényi Jenő).

Több mint fél évszázad után, a festő születésnapján átfogó életmű-kiállítás nyílik 97 alkotásából a budai várban lévő Honvéd Főparancsnokság tizenkét termében. Nyitva év végéig hétfő kivételével 10-18 óra között. A kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.

Élete utolsó éveiben festette azokat a képeket, amelyek nekem a legkedvesebbek. 1907-ben Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához Libanonban címűt. 1908-ban festette meg a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját és a Marokkói ember-t. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.

Vannak dolgok, amit emberi ésszel nem tudunk felfogni. Az emberi butaságnak, nemtörődömségnek, felelőtlenségnek nincs határa. A következő levélrészlet ennek tökéletes bizonyítéka:

"Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919 június hó 28-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as percella harminc éves használati ideje 1953 évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.

Kelt 1959. március 21-én

A Fővárosi Temetkezépsi Intézet Igazgatósága"

(A magányos cédrus dokumentum filmből az elhangzó hanganyag alapján.)

A részletből kikövetkeztethető, hogy a magyar értelmiség legnagyobb szégyenére a sírját felszámolták, mivel a bérleti díjat senki sem fizette ki, csontjait tömegsírba helyezték el. Az eszmélésnek mégiscsak lett eredménye, a Kerepesi temetőben ugyan nem a sírja, de a síremléke ezért megtalálható (Kerényi Jenő).

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész (1895–1975), aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét. Műveinek száma más festőkéhez viszonyítva csekély, az ismert művek száma 122

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta. Az owl honlapcsalád kritikusa szerint:

„Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.”

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű összefoglaló műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry irodalomból. Csontváryról, belső világáról hitelesen hű és igaz képet elsősorban írásai nyújtanak, így a még életében nyomtatásban megjelentetett füzeteit is tartalmazza a kötet. (Forrás: Wikipedia)