NOSZTALGIA - Berettyóújfalui éveimre emlékezem

1976. február 3. Zsáka, szavalóverseny zsűri elnökeként átadom a díjat az első helyzettnek, Berek Zsuzsannának

Az egyetemen öt évig tanultam az elméletet, majd Miskolcon a művelődési osztályon főelőadóként az irányításba kóstoltam bele. De az igazi vágyam már gyerekkorom óta, az első vonalban, egy művelődési házban „népművelni”.

Miután feleségem Komádiba való volt, és Hajdu-Bihar megyében mindenhol a Kossuth Egyetemen végzett ismerős népművelők dolgoztak, örömmel pályáztam meg a berettyóújfalui művelődési központ igazgatói állását. (Komádi 12 kilométerre található.) Az is vonzott, hogy a közművelődés ugyan csak nyomokban volt megtalálható Berettyóújfaluban, de a megye kulturális tevékenységét - a debreceniek kimagasló munkája révén - az országban az első három között tartották számon, és a Berettyóújfalui járás intézményeinek összesített mutatói ugyan megyén belül – kicsit lemaradva – az utolsó volt, de az országos átlagot így is elérte.

Miután elnyertem a pályázatot, csodámra jártak, mivel minden idők legfiatalabb járási művelődési központ igazgatója lettem az egész országban, ugyanis nem töltöttem be a huszonhetedik életévemet sem! A másik "csodám" az volt, hogy a megye összes járási (Derecskei, Püspökladányi, Debreceni) vagy városi (pl: Hajdúszoboszló, Hajdúhadház, Hajdúdorog), sőt a Megyei Művelődési Központ igazgatója, igazgató-helyettese, osztályvezetői, a nagyobb községi művelődési házak igazgatói mind, kivétel nélkül az akkor egyetlen párt, a Magyar Szocialista Munkás Párt tagja volt. Csak én nem!

Itt tartózkodásom pár éve alatt a járás és külön a székhelye, Berettyóújfalu is az összes megyei mutatóban az első lett, de lehet, hogy az országban is. Ennek is köszönhettem, hogy egy idő után a Veszprém megyei Művelődési Központ osztályvezetőnek hívott (lakással együtt, ami abban az időben példa nélküli volt!). És bármennyire megszerettem Berettyóújfalut – gyerekkori álmomnak, hogy a Balaton partján lakjam – nem tudtam ellenállni.

Berettyóújfaluban nagyszerű partnerekre találtam a munkatársaimban, az iskolákban, az üzemekben, a kórházban, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetekben, a település, a járás, a megye vezetőiben. A lakosok pedig kultúrszomjukról tettek bizonyságot. Tele voltak a nagyobb termek a felnőtt és a gyermek műsorokon, író-olvasó találkozókon. Egyszerre mindig volt legalább két kiállítás nyitva a településen, az országos hírű kiscsoportok (fúvós, vonós zenekarok, Bihari Rajztanári Stúdió, Bihari Fotóklub) mellett szakkörök, klubok prosperáltak a művelődési központ épületén kívül is, az iskolákban, a munkahelyi.kultúrtermekben.

Visszatekintve úgy tűnik, hogy ezekben az években Berettyóújfalu néhány ezer lakója sem nem tanult, sem nem dolgozott, hanem permanensen kulturális műsoron, országjáráson vett részt, kiállítást nézett, amatőr együttesekben, klubokban, szakkörökben tevékenykedett.

Köszönöm mindenkinek, hogy ezt a hatalmas élményt nekem megszerezte!
(2014-ben írtam)