Álmot kerget a tavaszi szél,
Nem maradt már belőlem
Semmi jó, semmi szép,
Semmi említésre való,
Elfogyok, mint az olvadó hó.
Álmot kerget a tavaszi szél,
Szép nyár jön, szép napok,
Maradék hóként olvadok.
Nem leszek már ott,
Nem leszek már ott.
Jönnek a simogató, langyos szelek,
Magához szorít, megölel a kikelet,
Talán újrakél bennem az ébredés,
Emlékek, álmok, remények, álmodom
Talán még egyszer veled leszek.
A régi árnyas sétányon, mint hajdanán,
A régi fák alatt, kézen fogva szerelmesen,
Mit se számít, hogy múlik az élet,
Hogy időnk csak pereg, csak pereg,
Hogy egyszer végleg lepereg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése