A Kommunizmus áldozatainak emléknapjára - február 25.

            A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. E nap kapcsán egy konkrét személyen keresztül kívánom bemutatni a kommunizmus mindennapjait. Választásom Vorosilovra, a két elemit végzett politikusra, hadvezérre, a Szovjetunió marsalljára esett. A második világháborút követően 1945–47 között Magyarországon kulcsszerepet játszott a szovjet katonai hatalom megszilárdításában és a kommunista hatalomátvétel előkészítésében, a magyar kommunista rezsim megalapozását segítette, irányította, felügyelte, mindezt mint a győztes hatalmak Szövetséges Ellenőrző Bizottságának magyarországi elnökeke. (E napi másik bejegyzésemben foglalkozom részletesen és érdekesen viselt dolgaival.)

            1945. január 20-án a szövetséges hatalmak részéről is ő írta alá a fegyverszüneti egyezményt Moszkvában Gyöngyösi János magyar külügyminiszterrel. Legalább részben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására történt a magyarországi németek kitelepítése, bár ezt a felelősséget Vorosilov és a SZEB később igyekeztek elhárítani maguktól.

            Miután 1945. október 7-én – szovjet meglepetésre – nem a Magyar Kommunista Párt, hanem a Független Kisgazdapárt nyerte a nagy-budapesti törvényhatósági választást, Vorosilov – Sztálin utasítására – azt akarta elérni, hogy a november 4-ére kitűzött országgyűlési választásokon a különböző pártok egy blokkban induljanak. Magához kérette Nagy Ferenc kisgazda elnököt, és először 45%-ot, majd 47,5%-ot ajánlott neki a képviselői helyekből. A Kisgazdapárton belül azonban Kovács Béla vezetésével valóságos palotaforradalom indult az alku ellen, de tiltakozott az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is. Végül nem lett közös lista, és a kisgazdák 57,08%-os eredménnyel megnyerték a választásokat.

            Vorosilov nyomására azonban a kisgazdák közösen alakítottak kormányt a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a Nemzeti Parasztpárttal. November 9-én készen állt a kormánylista, amelyben Kovács Béla kapta volna a belügyminiszteri posztot. Vorosilov még aznap jelentést küldött Moszkvába. A Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága megtárgyalta, és beavatkozásra szólította fel Vorosilovot. Feladatul kapta, hogy a belügyminisztériumot a kommunisták számára kell megszerezni és a két munkáspártnak miniszterelnök-helyettesi posztokat kell biztosítani. November 11-én Vorosilov még elfogadta volna Kovácsot belügyminiszternek, ha a rendőrséget felügyelő államtitkár posztját a kommunista Farkas Mihály kapja. Rákosi Mátyás, az Magyar Kommunista Párt főtitkára azonban hallani sem akart ilyen engedményről, és elégedetlenek voltak a szociáldemokraták is. Vorosilov és Puskin szovjet nagykövet beavatkozásai nyomán végül a kommunisták kapták a belügyminisztériumot, és a 18 tárcát sem a választási eredmények alapján osztották fel. 1947. február 25-én – az egyre erősödő sztálinista terror részeként – a kommunistákkal szembeni kiállása miatt, a megszálló szovjet katonai hatóságok, Kovács Béla megválasztott magyar országgyűlési képviselőt  letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és nyolc évig nehéz körülmények között fogvatartották. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából, és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában. Mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

            Vorosilov nyilvánosan is részt vett a magyarországi közéletben, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének tagja is volt, például megjelent a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, ahol díszvendégként fogadta Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Nagy Imre.

            Magyarországi tevékenységének elismertségét mutatja, hogy 1945 és 1962 között a budapesti Stefánia út, 1950 és 1962 között az esztergomi Kis-Duna sétány neve Vorosilov út volt. A proletárdiktatúra idején Magyarországon nagyon sok településen volt Vorosilovról elnevezett utca, sőt egy forrás szerint még 2006 márciusában is volt ilyen a következő településeken: Battonya, Bikács, Nyékládháza, Sámsonháza, Tarnazsadány. (Wikipedia)

Milyen volt Vorosilov, Magyarország helytartója?

Sztálin szobra Budapesten

          Sztálin mindenkit rettegésben tartott, még a barátainak nevezhető embereket is. Csak példának kiragadva az egyik hathatós módszere: Vorosilovnak, Sztálin legjobb barátjának és szövetségesének a gyerekét (Pjotrot), vagy például Mikojánék két fiát (Vanót és Szergót), vagy más szovjet vezetők kamasz gyerekeit állítólagos „ellenzéki viselkedésük” miatt hosszabb-rövid időre bebörtönöztette, ill. közép-ázsiai adminisztratív száműzetésre ítéltette. Sztálin láthatóan élvezte, hogy markában tartja a gyerekek szüleit, akik rettegtek és hallgattak. A diktátor ezzel jelezte még legjobb barátjának és szövetségesének, Vorosilovnak, valamint a külkereskedelmi miniszter és miniszterelnök-helyettesnek, Anasztaz Ivanovics Mikojannak (1895–1978) is, hogy a nyakukon tartja a kést.

            Mai ésszel egyszerűen hihetetlen, hogy milyen magas rangú, elismert emberekkel is meg lehetett ezt csinálni. A szemléletesség kedvéért példának nagyon röviden bemutatom Kliment Jefremovics Vorosilovot (1881. február 4.–1969. december 2.): Bár mindössze két évet (!) járt iskolába, 1917-ben a polgárháborúban – a pártban végzett kiváló munkája elismeréseként – hadseregcsoportot vezetett. Ezután is magas és felelősségteljes beosztásokat (pl. frontparancsnok, honvédelmi miniszter) látott el. Nem mindennapi elismerését jellemezte, hogy 1935-ben három várost is elneveztek róla: szülővárosát, Luhanszkot (Vorosilovgrádnak), az észak-kaukázusi Sztavropolt (Vorosilovszknak) és a távol-keleti Usszurijszket (Vorosilovnak). A magyar történelemben 1945 után meghatározó szerepet játszott! Fontosságát, megbecsülését legjobban a kitüntetései bizonyítják:

                              Szovjetunió Hőse (3x)

Szocialista Munka Hőse
 Lenin-rend (8x)
  Vörös Zászló érdemrend (6x) 
Szuvorov-rend
 Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem
 Szühebátor-rend

A forradalom díszfegyvere

            Vorosilov különleges státuszt vívott ki magának a szovjet közéletben. Egészen a 40-es évek elejéig ő számított Sztálin legjobb barátjának.
    
A moszkvai Nagy Színház fontosabb pénzügyi döntéseit az 1930-as években Vorosilov honvédelmi miniszter hagyta jóvá. Sztálinnal együtt beleszólt a repertoárba is. Sőt, általában a fontosabb szerepek, a díjak meg a prémiumok kiosztásában is.

          Vorosilov a terrort megfelelő eszköznek tartotta, és aki helyesnek találta az ellenzék likvidálását. Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin letartóztatta. A tőlük kicsikart vallomásokat elolvasta (melyben többek között az is szerepelt, hogy a Politbüro összes tagját likvidálni akarták!), és ezt írta Sztálinnak: „…ezek a gonosz emberek kiváló példái a Trockij-arcú kis burzsoáknak. … Végük van. Semmi keresnivalójuk az országunkban, nincs helyük az anyaföldért bármikor életüket adni kész milliók között. A söpredéket teljesen likvidálni kell, … biztosnak kell lennünk abban, hogy a politikai rendőrség megfelelően hajtja végre a tisztogatást…” A tények azt bizonyítják, hogy Vorosilov meg lehetett elégedve, mert e söpredéket – akik többek között Lenin miniszterelnök-helyettesei voltak –  1936-ban főbe lőtték.

        A Nagy Terror idején Vorosilov kis cédulákon kérte Jazsovot, a politikai rendőrség vezetőjét, hogy minél több magas rangú tisztet tartóztasson le. Negyvenezer tisztje lemészárlásában asszisztált! (Ennek külön pikantériája, hogy egyébként ő volt a honvédelmi miniszter!!!)

       Vorosilov a II. világháború kitöréséig minden évben kétszer, május 1-én és november 7-én gyönyörű paripáján fogadta a katonai díszszemlét a Vörös téren.

            Kun Miklós rövid, velős jellemzése szerint: Választékos modorú, eleven, jó természetű, ostoba, irigykedő, brutális, két elemit végzett, kisvárosi lakatos.

           Magyarország helytartója volt egy időben. Bizalmas levelezésében „kispolgári náció”-ként jellemezte a magyarokat.

A képen: Vorosilov 1952. április 2-án megérkezett Budapestre.

Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, Klement Jefremovics Vorosilov marsall, szovjet miniszterelnök-helyettes, Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes.

   

Vorosilov ünnepi beszédét tartja a magyar Országházban az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc centenáriumi rendezvényén.  A háttérben Nagy Imre.

(Források: Kun Miklós könyvei.)

Magyar humorral feloldva:

–Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.

–Ki ennek a Mórickának a papája?

–Ő a városi rendőrkapitány.

–És a mamája?

–Ő a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.

–Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!

Puskás László - Korculai képek 2/2.

Kommentár nélkül  

 

Mátyás (Jégtörő Mátyás) napjára - február 24.

Simon Mihály: Téli táj (olaj; 40x80)

            Az emberek képzelete Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, így lett a szentből Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát.

Népi megfigyelések
A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése, innen eredő megfigyelések:
- Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront.
- Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében.
- A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat.
- Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.
- Mátyás a halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.
- A Mátyás-napi időjárásból nemcsak az éves termésre, hanem a tojásszaporulatra is lehet jósolni. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották.
- A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást.
- Mátyás apostol a halászok védőszentje is. Ezért a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele.
- Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár.
- A juhászok életéhez is hozzánőtt a Mátyás-nap. Kivételek csak a szökőévek, mert ilyenkor Mátyás-ugrás következik be, azaz Mátyás 25-ére esik.
- Ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor még negyven fagyos éjszaka következik.
- A pásztorok azért is várták szívesen Mátyást, mert elhajtotta a havat, a legelő megtarkult, kilátszott a fű a hó alól, és a meddőséggel mehetett a legelőre a juhász (meddő juhokkal). Amikor szabályozták az ellést, úgy irányozták, hogy Mátyáskor jöjjön be az ellés.

          Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse: Erre egy példa:

            A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.

Ismert szólás: "Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen."

Benkő László: Téli táj (szül: 1926;  olaj, fa; 60x80)

Megszívlelendő mondások

Puskás László - Korculai képek 2/1.

   

>(2017-ből)

Szent Mátyás apostol ünnepnapjára - február 24.

        A Mátyás név zsidó szó, jelentése „Istennek ajánlott” vagy „Istennek ajándéka” vagy „kisded” vagy „alázatos”. A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás nagy tudós volt. A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása után – még pünkösd előtt – Júdás helyett egy másik apostolt akart választani egyfajta istenítélettel. Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét, melyben így érvelt: ,,Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról''. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sorsolás Mátyást emelte az apostolok közé.

            Apostollá választása utáni életéről eltérőek a legendák. Némely írások szerint Makedóniába, mások szerint Júdeába ment prédikálni, és itt az ördög vakító mérget itatott vele, de ez nem ártott neki. Miután még másokat is meggyógyított (lepra, süketség, bénaság), az ördög javaslatára – aki csecsemő képében jelent meg a népnek – tömlöcbe vetették és megkínozták. A börtönből Jézus szabadította ki, hogy tovább hirdesse az Igét. Mikor az emberek nem hittek neki, megmondta, hogy a pokolra fognak szállni, ami rögtön meg is történt. Ezt látva a többiek mind megtértek, és ettől kezdve mindenki hitt Mátyásnak.

      Halálának módjáról eltérő variációk maradtak fent: egyes változatokban karddal vagy bárddal lefejezték, mások szerint megfeszítették. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy amikor a sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!'' De mivel ketten hamisan tanúskodtak ellene, megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek.

            Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re. (Magyarországon azonban maradt a dátuma.)

            Magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, okleveleken a 14. században kezd keltezésként szerepelni. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze. Mátyás ereklyéit ugyanis Trierben őrzik, a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét. A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. Az ő idejében a kisgyermekek azt a keresztény nevet kapták, amelyiknek születésük napján épp az ünnepe volt. Így ez lett a gyermek védőszentje is. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentjüknek választották. Mátyás napja – február 24-e – az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.

Mátyás király szobra Budapesten