2023. február 25., szombat

A Kommunizmus áldozatainak emléknapjára - február 25.

            A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. E nap kapcsán egy konkrét személyen keresztül kívánom bemutatni a kommunizmus mindennapjait. Választásom Vorosilovra, a két elemit végzett politikusra, hadvezérre, a Szovjetunió marsalljára esett. A második világháborút követően 1945–47 között Magyarországon kulcsszerepet játszott a szovjet katonai hatalom megszilárdításában és a kommunista hatalomátvétel előkészítésében, a magyar kommunista rezsim megalapozását segítette, irányította, felügyelte, mindezt mint a győztes hatalmak Szövetséges Ellenőrző Bizottságának magyarországi elnökeke. (E napi másik bejegyzésemben foglalkozom részletesen és érdekesen viselt dolgaival.)
            1945. január 20-án a szövetséges hatalmak részéről is ő írta alá a fegyverszüneti egyezményt Moszkvában Gyöngyösi János magyar külügyminiszterrel. Legalább részben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására történt a magyarországi németek kitelepítése, bár ezt a felelősséget Vorosilov és a SZEB később igyekeztek elhárítani maguktól.
            Miután 1945. október 7-én – szovjet meglepetésre – nem a Magyar Kommunista Párt, hanem a Független Kisgazdapárt nyerte a nagy-budapesti törvényhatósági választást, Vorosilov – Sztálin utasítására – azt akarta elérni, hogy a november 4-ére kitűzött országgyűlési választásokon a különböző pártok egy blokkban induljanak. Magához kérette Nagy Ferenc kisgazda elnököt, és először 45%-ot, majd 47,5%-ot ajánlott neki a képviselői helyekből. A Kisgazdapárton belül azonban Kovács Béla vezetésével valóságos palotaforradalom indult az alku ellen, de tiltakozott az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is. Végül nem lett közös lista, és a kisgazdák 57,08%-os eredménnyel megnyerték a választásokat.
            Vorosilov nyomására azonban a kisgazdák közösen alakítottak kormányt a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a Nemzeti Parasztpárttal. November 9-én készen állt a kormánylista, amelyben Kovács Béla kapta volna a belügyminiszteri posztot. Vorosilov még aznap jelentést küldött Moszkvába. A Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága megtárgyalta, és beavatkozásra szólította fel Vorosilovot. Feladatul kapta, hogy a belügyminisztériumot a kommunisták számára kell megszerezni és a két munkáspártnak miniszterelnök-helyettesi posztokat kell biztosítani. November 11-én Vorosilov még elfogadta volna Kovácsot belügyminiszternek, ha a rendőrséget felügyelő államtitkár posztját a kommunista Farkas Mihály kapja. Rákosi Mátyás, az Magyar Kommunista Párt főtitkára azonban hallani sem akart ilyen engedményről, és elégedetlenek voltak a szociáldemokraták is. Vorosilov és Puskin szovjet nagykövet beavatkozásai nyomán végül a kommunisták kapták a belügyminisztériumot, és a 18 tárcát sem a választási eredmények alapján osztották fel. 1947. február 25-én – az egyre erősödő sztálinista terror részeként – a kommunistákkal szembeni kiállása miatt, a megszálló szovjet katonai hatóságok, Kovács Béla megválasztott magyar országgyűlési képviselőt  letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és nyolc évig nehéz körülmények között fogvatartották. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából, és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában. Mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.
            Vorosilov nyilvánosan is részt vett a magyarországi közéletben, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének tagja is volt, például megjelent a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, ahol díszvendégként fogadta Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Nagy Imre.
            Magyarországi tevékenységének elismertségét mutatja, hogy 1945 és 1962 között a budapesti Stefánia út, 1950 és 1962 között az esztergomi Kis-Duna sétány neve Vorosilov út volt. A proletárdiktatúra idején Magyarországon nagyon sok településen volt Vorosilovról elnevezett utca, sőt egy forrás szerint még 2006 márciusában is volt ilyen a következő településeken: Battonya, Bikács, Nyékládháza, Sámsonháza, Tarnazsadány. (Wikipedia)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése