Szent Mátyás apostol ünnepnapjára - február 24.

        A Mátyás név zsidó szó, jelentése „Istennek ajánlott” vagy „Istennek ajándéka” vagy „kisded” vagy „alázatos”. A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás nagy tudós volt. A jeruzsálemi kicsiny közösség Jézus feltámadása után – még pünkösd előtt – Júdás helyett egy másik apostolt akart választani egyfajta istenítélettel. Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét, melyben így érvelt: ,,Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról''. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sorsolás Mátyást emelte az apostolok közé.

            Apostollá választása utáni életéről eltérőek a legendák. Némely írások szerint Makedóniába, mások szerint Júdeába ment prédikálni, és itt az ördög vakító mérget itatott vele, de ez nem ártott neki. Miután még másokat is meggyógyított (lepra, süketség, bénaság), az ördög javaslatára – aki csecsemő képében jelent meg a népnek – tömlöcbe vetették és megkínozták. A börtönből Jézus szabadította ki, hogy tovább hirdesse az Igét. Mikor az emberek nem hittek neki, megmondta, hogy a pokolra fognak szállni, ami rögtön meg is történt. Ezt látva a többiek mind megtértek, és ettől kezdve mindenki hitt Mátyásnak.

      Halálának módjáról eltérő variációk maradtak fent: egyes változatokban karddal vagy bárddal lefejezték, mások szerint megfeszítették. A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy amikor a sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: ,,A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!'' De mivel ketten hamisan tanúskodtak ellene, megkövezésre ítélték. Csak azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal adta vissza lelkét az égnek.

            Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re. (Magyarországon azonban maradt a dátuma.)

            Magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, okleveleken a 14. században kezd keltezésként szerepelni. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze. Mátyás ereklyéit ugyanis Trierben őrzik, a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét. A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. Az ő idejében a kisgyermekek azt a keresztény nevet kapták, amelyiknek születésük napján épp az ünnepe volt. Így ez lett a gyermek védőszentje is. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentjüknek választották. Mátyás napja – február 24-e – az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.

Mátyás király szobra Budapesten