Magyarok fedezték fel...

... az Univerzum legnagyobb objektumát

            Az Univerzum keletkezését és fejlődését vizsgáló tudományág, a kozmológia rengeteget fejlődött az elmúlt években, az egyre jobb műszerekkel végzett megfigyeléseknek köszönhetően. Kiderült például, hogy a 13,7 milliárd éve keletkezett Világegyetem jelenleg gyorsulva tágul. Az új mérések ugyanakkor megkérdőjelezik a kozmológia néhány klasszikus megállapítását. Ilyen például az, hogy nagy skálán az Univerzum anyaga egyenletesen oszlik el, nincsenek benne nagy csomósodások (ez a Big Bang során bekövetkezett hirtelen tágulás, a felfúvódás következménye a modellek szerint).

            Ezen az úgynevezett homogenitási elven tíz éve keletkezett az első komoly repedés, amikor felfedeztek egy 1,4 milliárd fényév hosszú, egymilliárd fényév távolságban található képződményt. A galaxisokból és galaxishalmazokból álló objektum a Sloan Great Wall (Sloan Nagy Fal) nevet kapta, és a Világegyetem ma ismert legnagyobb szerkezetének tartják (bár vannak már adatok egy 4 milliárd fényév hosszú alakzatra, amelyet kvazárok, azaz ősi, igen aktív galaxismagok rajzoltak ki az égbolton). Ez a helyzet azonban rövidesen megváltozhat. Horváth István (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Bagoly Zsolt (ELTE) magyar és J. Hakkila (College of Charleston, USA) amerikai csillagászok eredményei szerint egy a fentieknél is jóval nagyobb alakzat létezik, jóval nagyobb távolságban.

            A kutatók a távoli gammakitöréseket vizsgálták, és 283 esetben sikerült megmérni ezek távolságát is (a vöröseltolódásuk alapján). „Ezek a gammakitörések nagy tömegű, a Napnál 30-40-szer nehezebb csillagok pusztulása során következnek be” – mondta Horváth István fizikus-csillagász az Origónak. „Ahol ezek a kitörések lejátszódnak, ott biztosan van olyan anyag, amelyekből a csillagok, galaxisok születnek.” A kutatók azt várták, hogy a 283 kitörés egyenletesen oszlik el az égbolton (a kozmológiai elv alapján). Ez a kitörések nagyobb részére igaz is volt, de meglepetésükre azt találták, hogy a 8–11 milliárd fényév távolságra lévő 31 gammakitörés közül 14–15 kitörés az égboltnak egynyolcadára koncentrálódott, ami egy anyagsűrűsödésre utal.

            „Egy óriási gombóc van ott, amely a Világegyetem eddig ismert legnagyobb szerkezete lehet. Becsült távolsága 10 milliárd fényév, hosszúsága pedig legalább hatszorosa a Sloan Nagy Falénak. Létezésének bizonyításához további vizsgálatok kellenek, de igen kicsi az esélye annak, hogy csak egy véletlenszerű jelenségről van szó a kitörések eloszlásában” – mondja Horváth.

A gamma-kitörések

            A kozmikus gammakitöréseket az 1960-as évek végén fedezték fel az amerikai Vela műholdakkal. Ezeket a holdakat a szovjetek titkos űrbéli (többek között a Hold túlsó felén tervezett) nukleáris fegyvertesztelései által kibocsátott gammasugár-impulzusok megfigyelésére építették. Soha nem észleltek ilyen tesztelést, de mélyűrből érkező villanásokat találtak. Ezeket az eredményeket 1973-ban tették közzé, elindítva a gamma-kitörések modern tudományos kutatását.

            A gamma-kitörések látszólag véletlenszerű helyekről érkező gammafelvillanások, melyek 10–20 milliszekundumtól néhány percig tartanak és gyakran követi őket utófénylés nagyobb hullámhosszokon (röntgen, ultraibolya, látható fény, infravörös és rádióhullám). Ezek a legfényesebb jelenségek a világegyetemben az ősrobbanás után. Gamma-kitöréseket naponta átlagosan egyszer észlelnek az űrben keringő műholdak. A megfigyelt gamma-kitörések többsége („hosszú” kitörések) úgy tűnik, hogy nagy tömegű (legalább 30–40 naptömeg) csillagok élete végén jön létre. Az ilyen robbanások nagy részét kis tömegű, szabálytalan galaxisok csillagai okozzák. A progenitor vagyis az objektum amely létrehozza, általában gyorsan forgó csillag, ami a forgás miatt nem tud egyszerű szupernóvaként felrobbanni.

          Fémtartalma (a csillagászati terminológiában fémnek nevezünk minden elemet a hidrogénen és a héliumon kívül) valószínűleg nagyon alacsony, emiatt a csillag viszonylag kevés anyagot veszít csillagszél formájában. A központi rész összeomlása révén a haldokló csillag közepén létrejön egy fekete lyuk. A többi anyag fekete lyukba való bespirálozása közben jönnek létre az ultra-relativisztikus kitörések, feltehetően jetek (anyagsugarak) formájában. A gamma-kitörések kisebbik része („rövid” kitörések) máshogy jön létre, általában két, egymás körül keringő neutroncsillag (vagy neutroncsillag fekete lyuk kettős) ütközéséből. Az összes ismert gamma-kitörés a Tejútrendszeren kívüli, és legtöbbjük több milliárd fényévre van. (Forrás: Richpoi Hírek)