A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz, az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.
A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.
Vejnemöjnen, az eposz főhőse, neve szerint a csendes víz istene, „minden idők énekese”. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.
A 19. században Finnországot is utolérte az európai nacionalizmus szele. Ezt felerősítette, hogy az országot 1809-ben Oroszország bekebelezte. A finneknek politikailag várniuk kellett a megfelelő alkalomra, hogy ki tudjanak válni a cári birodalomból, ezért a nemzeti kultúra, a nemzeti eszme erősítését tűzték ki célul. Ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet. 1833-as első változata az, Ős-Kalevala 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz. 1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Elias Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rónóból álló ún. Régi-Kalevalát (Vanha Kalevala) Ez már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. Ennek világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Végső, ma ismert formájában még egy utolsó gyűjtőút után, az események és szereplők szerint megszerkesztve, Lönnrot toldásaival kiegészítve 50 runóban, 22 795 soros eposzként jelent meg 1849-ben
A Kalevala később a finn–magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is. Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben és Rácz István 1976-ban. A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek-ben, de csak az első két éneket fordította le egészen.
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)
A legszebb, legszárnyalóbb magyar esszét Kosztolányi Dezső írta a finn eposzról :
...A Kalevala tanulsága, kicsengése, bölcselete is közel van hozzánk. Népkönyvvé kellene tennünk, szellemiségünk és irodalmi műveltségünk
gerincévé, az iskolákban kellene olvastatnunk és fejből tanultatnunk verseit. Az ősember ott az idők hajnalán találkozik a maival, aki a mûveltség legmagasabb ormára hágott. Íme, egy eposz, mely ízig-vérig népi és lírai, akár mi, s íme, egy eposz - az egyetlen az egész világon -, melynek szemlélete művészetközpontú, irodalomközpontú. Ha hódolni akarunk Suominak, testvéreink országának, mondjuk ezt: Dalból született. A költő – amint a Kalevala hirdeti – a versek fája és kezdet kezdete. Az ige teremtőerő. A képzelet csodatevő. A dal pedig mindenható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése