![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo0Pc93UuHxcPHb9CfCDOuxKt8icIUl4mr-GrCVCvAx9fgzAUx7WwEazTHDEOymkk9WZUxjbpP0eVh1f9TsyiBizTCkvW_VpEYtMLyYXx9mw-U7QR1RummjLLq5WCtvcE7O8Br0Jh2LnM/s320/P%C3%A1rizsban+1989+nyar%C3%A1n.jpg)
A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Verlaine, a költő, egész életében messze elkerülte, hogy ne lássa. Azt mondta róla: „Elcsúfítja Párizst ez az ormótlan vastömeg”. Párizsban a mai napig tevékenykedik „az Eiffel-torony lebontásának szorgalmazására alakult bizottság”.
Többször le akarták bontani, az algíri gyarmatosítás elleni felkelők pedig felrobbantásával fenyegetőztek. Kétszer is eladta egy szélhámos, 1925-ben Victor Lustig, ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. 1944. augusztus 24-én, a párizsi felkelés napjaiban Le Bardier tengerész altiszt három matróz társáéval 18 perc alatt érte el az Eiffel-torony tetejét, hogy kibontsa a francia nemzeti lobogót.
Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük. A híres torony 2007-ben A világ hét új csodája jelöltjeként is indult, bár végül nem került be közéjük.
A legfurcsább „sport”- és fogadási ötletek végrehajtását nézte végig az évtizedek alatt az „öreg hölgy”. Hátrakötött kézzel, térden is felmentek már az első emeletre. Egy kerékpáros az első emeletről nyeregben szállt alá a lépcsőfokokon. 1891-ben Sylvain Dornor nevezetű pékmester gólyalábakon ment fel a toronyba. De mintegy 400 azok száma, akik a torony emeletiről leugrottak. Voltak akik annyira beleszerettek, hogy adományokkal halmozták el, örökösnek tették meg a tornyot. Egy ember annyira utálta a tornyot, hogy beleköltözött, és az egész életét azon túl ott töltötte, mert szerinte ez volt az egyetlen hely, ahonnan nem látszott az Eiffel-torony! (A kép 1989 nyarán készült)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése