A Miklós-legendának van magyar hajtása is. Kálmán királyunk Dalmáciát elfoglalva bevonult Zára városába is, melynek Szent Miklós volt a patrónusa. A király gyanakodott, hogy Velencével paktáltak a városlakók, ezért fel akarta gyújtatni. Álmában azonban megjelent Szent Miklós, majd Taxonyi János szerint: „Előbb kemény tekintettel nézi és megrettenti, azután hajánál fogva idestova vagdossa és hurcolja. Tovább egy arany vesszővel úgy megpaskolja, hogy az egész háta megkékül a veréstől. Utoljára halállal fenyegeti, ha a záraiak ellen valamit kezdend.” A történelemből tudjuk, a király nem volt ijedős természetű, de – a legenda szerint – miután megvizsgálta testét, ahol megtalálta a kék foltokat, jobbnak látta, ha a büntetéstől eltekint. Azt is tudjuk a történelemből, a záraiak meghálálták a tettet, és rövidesen kiérdemelték, hogy a Tengermellék központja városuk legyen. Később, az évszázadok folyamán is Zára volt a mindenkori magyar király leglojálisabb városa. (Mai neve: Zadar Horvátországban.)
Több község és város viseli a nevét (például: Törökszentmiklós, Lébényszentmiklós), a tihanyi apátságnak – 1270-es adatok szerint – ő volt a védőszentje. Veszprémnek egyik különálló Árpád-kori települése volt – a vártól mintegy fél kilométerre fekvő Komakút körüli – Szentmiklósszeg városrész. Névadója és központja a kálváriadombi plébániaház, mely a török időkig állott. Az itt lakóknak a 16. század elejétől fennmaradt írás szerint a karácsonykor és a húsvétkor szokásos ajándékokon kívül kötelességük volt karácsonykor telenként egy szekér fát vinni a várba, valamit jól karban tartani a várban lévő középhíd alatt futó árkot és kalodát. Ma is védőszentje Kecskemét városának.
A középkorban a Dunántúlon elterjedt a Mikulás-járás. A játék lényege, hogy Miklós püspök kíséretével együtt olyan házakba tér be, ahol gyerekek is laktak. Ott vizsgáztatta, majd tudásuk szerint megjutalmazta vagy a kíséretében lévő ördög virgáccsal megfenyegette őket.
A Millenniumi emlékművön található szobrok közül Könyves Kálmánt Füredi Richárd alkotta 1912-ben, I. (Nagy) Lajost Zala György 1927-ben.
A Magyar Posta többször megjelentette Lajos királyunkat:
A Magyar Posta többször megjelentette Lajos királyunkat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése