A
reneszánsz festményeken az enyhén gömbölyded női testeket nem „csúfítja”
testszőr, és ez az ábrázolás híven tükrözi a kor szépségideálját: sehol egy
szőrszál Botticelli Vénuszán, de Michelangelo, Tiziano és Raffaello is csak
elvétve festett szőrzetet nőalakjaira. A késő középkor és korai újkor férfijai
a festményeket szemlélve joggal hihették, hogy a női test mindenhol szőrtelen,
és a valósággal való szembesülés olykor komoly csalódást okozott – írta Jill
Burke blogjában.
Az
ideálnak azonban a fennmaradt kordokumentumok szerint sok nő meg akart felelni:
az 1500-as években megugrott az arckezelések és a szőrtelenítések száma, amely
a recepteket és házi praktikákat is kínáló könyvek terjedésével hozható
összefüggésbe. A sokszor csak „titkok könyvének” nevezett útmutatók részletesen
leírták, hogy a hölgyek miként tudnak egyszerű főzetet készíteni a bőr
megszépítésére, illetve hogyan kell a nemkívánatos szőrzetet eltávolítani.
Egy
1532-es „recept” például arzén és mész kombinációját javasolja, amelyet
összemelegítés után a szőrtelenítendő felületre kell kenni, majd amikor a
keverék égetni kezdi a bőrt (ez egyes források szerint pont két Miatyánk
elmormolására elegendő idő), forró vízzel le kell mosni.
A
szőrtelenítés kérdésének fontosságát jól szemlélteti, hogy a titkos recept
füzetecskék mindegyikében található valamilyen praktika a szőr eltávolítására,
a 16. század fordulóját követően pedig már több eljárás közül is választhattak
a nők. A szőrtelenítő kotyvalékhoz javasoltak többek között disznózsírt,
mustármagot, borókabogyót, de volt olyan is, ahol fecskéből kellett főzetet
készíteni. A legextrémebb elképzelés talán a macskaürülék és ecet keverékéből
készített szőrtelenítő „krém” volt.
A
szőrtelenítés szükségességét a reneszánsz időszakban orvosilag is
alátámasztották. Egy 1626-ból fennmaradt feljegyzés szerint a buja testszőr
élősködők és betegségek melegágya (bár úgy tűnik ez férfiaknál nem volt
elegendő ok akkoriban a szőrtelenítésre). Egy 16. századi spanyol orvos szerint
„a dús arc- vagy testszőrzettel rendelkező hölgyek ugyan intelligensek, de
természetüknél fogva kellemetlenek és veszekedősek, megjelenésük gyakran túl
izmos és rút, hangjuk mély, és a termékenységgel is gondjaik lehetnek”.
A
reneszánsz korabeli szőrtelenítés alapötlete egyébként nem áll távol a mai
kozmetikai ipar által kínált krémek hatásmechanizmusától, bár ezekben a
termékekben szerencsére nincs fecske, macskaürülék vagy arzén. Meglepő azonban,
hogy a nőiességhez már ilyen hosszú ideje hozzátartozik a szőrtelen test, és ez
a nézet valószínűleg a következő évszázadokban sem változik.
Ha
egy nő ma a nyilvánosság előtt szőrös hónaljat vagy lábat villant, könnyen gúny
vagy kritika tárgyává válhat. Az elvárás pedig nagy úr: egy 2005-ös felmérésből
kiderült, hogy a nők 90 százaléka szőrteleníti a hónalját és a lábát, 80
százalékuk pedig az intim területekről és a szemöldökről is eltávolítja a
felesleges szőrt. (Forrás: Richpont
Hírek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése