A
középső ujjat a Szaturnusz isten uralja. A kötelezettségek, a korlátozások és
az állandóság tartoznak a fennhatósága alá. Ezért a leghosszabb ujjunk ezeket a
tulajdonságokat szimbolizálja: feladatainkat magunkkal és másokkal szemben. Ez
az úgynevezett kereszt, amit mindenkinek cipelnie kell. Az élet komoly oldala,
és mindenekelőtt az életértelmének keresése. A Szaturnusz ujj egyben a sors ujj
is, mely kifejezi a búcsúzáshoz, a veszteségekhez és a halálhoz fűződő
viszonyunkat is.
1)
Hosszú középső ujj, mely jelentősen hosszabb a két szomszédos ujjnál: A
kötelezettségtudat és az egység képezi az élet alapelveit. Az illető képes
felelősséget vállalni és viselni. Komolyan néz szembe az élet kihívásainak és
meg akarja állni a helyét. Sokszor azonban szigorú és kemény lehet.
2)
Rövid középső ujj, mely majdnem olyan hosszú, mint a szomszédos ujjak: Az ilyen
ember könnyedebben veszi az életet. Nem szívesen vállalja a felelősséget, a
terhes kötelezettségeket gyorsan félretolja. Nem a pontosság és a megbízhatóság
a legerősebb oldala. Nem zavarja, ha valamit nem sikerül tökéletesen
elvégeznie, ez nem jelent tragédiát számára. Jószívű, de hanyag, pontatlan és
feledékeny. Nem foglalkozik az élet és a halál nagy kérdéseivel.
3) Bütykök a középeső ujjon: Nehéz az élete, életkörülményei terhesek és sok problémát okoznak.
3) Bütykök a középeső ujjon: Nehéz az élete, életkörülményei terhesek és sok problémát okoznak.
4)
Egyenes, szabályos középső ujj: Az egyén magára vállalja a felelősséget és a
kötelezettségeket. Lelkiismeretesen végzi a dolgát anélkül, hogy panaszkodna.
(Forrás: Női Portál)
Egy
példa a középső ujj ábrázolására – Csontvári: Zrínyi kirohanása
„A török ármádia legközelebbi harcosa
egy hétrét görnyedt, vattaszakállú aggastyán, akit éppen magával ránt a földre
a kezében tartott pálcavékony fustély. Végső pillantásával döbbenten és vágyakozva
búcsúzik egy hordóba állított pálmafacsemetétől, ami ezen az éghajlaton és
ebben a vérzivataros században valóban meglepő és vigasztaló látvány egy
ostromlott végvár kapujában. Maga Zrínyi Miklós is egy ilyes növényre mutat,
mintha azt mondaná, aki a citromfához nyúl, halál fia. A török hadsereg
maradéka egy hortobágyi gémeskút körül téblábol, és a hősies pózokat próbáló
várkapitányt fürkészi kérdőn. Egyikük a kútkávába kapaszkodik a részegek
tohonya igyekezetével, másikuk a villásrúdnak dől, a többiek a kút fedezékében
rezignált mosollyal készülődnek valamire. Egy janicsár a középső ujját az ég felé döfi, mely a középkorban
azt jelentette: „kalánfülű ördög”.
(Forrás: elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar;1992: 68-69)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése