NOSZTALGIA - Paloznapi Falunapokhoz 2011-ben

Veszprémben éltem 30 évig, és visszahúz a szívem. Most is Alsóörsön élvezem a hosszúra nyúlt ősz áldásait. A Balkán történetéről olvasgatok, biciklizgetek, beszélgetek, szalonnát sütök, az ismerőseim által az interneten küldött változatos anyagokat olvasgatom, továbbítom. Szomszédom felhívta a figyelmem, Paloznakon falunapok vannak. Gondoltam egyet, és délután négy órakor átruccantam. Jól éreztem magam, ezért fél tizenegyig, a tombola sorsolásáig ott is maradtam. Igazi „falusi” hangulatot találtam ezen a szeptember 24-i, szombati napon. Ezt a résztvevők összetétele, a rendezés egyszerűsége miatt éreztem. De nem bántam meg, mert nekem összességében tetszett a hangulatossága.

Megérkezésemkor éppen az Aysuda Hastánccsoport klasszikus egyiptomi orientális tánca csigázta a férfiak zsigereit. A hölgyek kígyózó mozdulatai, a fergeteges rázások, a tradicionális keleti dallamok tapsra késztették a jelen lévőknek. Szerintem ez a műfaj intimebb környezetet kíván, de hát látványnak nem volt rossz.

A Szabad Ötletek Színháza (Zalai Lívia, Nádházi Péter, Bor Viktor) által előadott Nosztalgiakabaré c. műsorösszeállítás a filmekben kigúnyolt haknik színvonalához képest is alacsonyabb volt. Már a 20 perces késés is rosszat sejtetett. A Fogorvosnál, a sok Hacsek és Sajó rémesen, unalmasan hangzott az időnként elhalkuló mikrofonban. De ez senkit sem zavart, mert a közönség nem igen figyelte, jókedvűen iszogatott, beszélgetett. Zalai Lívia kellemes hangon előadott operett részletei hoztak némi felüdülést.

 Az egész akkor kezdett kínossá válni, amikor megérkeztek az Alsóörsről induló környékbeli „jókedvű” szüreti felvonulók a kidíszített szekereken, hintókon, kisvonaton, és a csúszás miatt még mindig hallatszott a bugyuta Hacsek idétlenkedése.  A lovakat alig lehetett várakozásra kényszeríteni a csattogó karikás ostorok, a nagy tömeg, a közben elmenő távolsági busz okozta zűrzavar miatt.

De közmegelégedésre egyszer csak vége lett a SZÖSZ erőlködésének, és a kisbírónak a hintóból – dobszó mellett – kihirdetett szellemes köszöntője már feledtette is az előbbi fiaskót.

Az 1995-ben alapított Csopak Táncegyüttes jól kiválasztott, látványos táncszámai meg már a ködös múltba küldték Sajóékat.

Az M. H. Légierő Zenekara a tőlük megszokott és elvárt magas színvonalú műsort adta. A kiváló hangszeres szólók közül is kiemelkedett a Louis Amstrongot hitelesen utánozó két szám.

  A befejezés parádésra sikeredett. A veszprémi, jól összeszokott, öt férfiból álló Viktória Zenekar utcabáli műsora az ilyen jellegű bálok kötelező dalai, valamint egy-két világszám mellett a Beatrice, a Bikini kedvelt zenéjével, az Illés, az Omega, a Hungária ritkábban hallható kiváló számaival kedveskedett a még mindig nagy számban ottmaradó, igencsak jókedvű közönségnek. Az éjszakába nyúlt – szeptember végén szokatlan – kellemes időben még Balatonfüreden vagy Balatonalmádiban is hallhatták – még bezárt ablakokon át is – a jelen lévők szívből és teli torokból jövő közös megkönnyebbülését, miszerint „Jönnek a boldog szép napok. Ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled!”, vagy tizenegy óra körül a közös lmélkedést, hogy „…részegen ki visz majd haza?”. A felszabadult hangulatot az sem zavarta, hogy a mikrofonban elhangzó felkonferálásban Páger Antal Villanegra nem apácazárda c. dala helyett Hofi Géza dala hangzott el, vagy hogy a zenekar a nagy igyekezetében a csopaki rizlinget éltette – Paloznakon.
(2011-BEN ÍRTAM!!!!!!!!! DE JÓ VISSZAEMLÉKEZNI!!!!!!)