Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok a szövetséges katonai
misszió aznapi elnökeként, csupán lovaglópálcájával
felszerelkezve (melyet később Huszár Károly akkori miniszterelnök
kérésére a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott)
megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeum
kiállítási tárgyait elrabolja. A Nemzeti Múzeum elé már
felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az
mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a
román katonákat kizavarta, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek
nevében lepecsételtette.
A
tábornok naplójában így emlékezik a múzeumi eseményekre:
„1919.
október 6. Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák
egyike után, amelyekkel Gore százados táplál bennünket,
bejelentkezett Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy
egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál és készülnek
elvinni számos művészeti alkotást. A Katonai Misszió október
1-jei találkozóján döntés született arról, hogy bár a románok
azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy
őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai, ne kapjanak
egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk,
amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap
tájékoztattuk döntésünkről a román főparancsnokot. Loree
ezredes és egy amerikai katona társaságában visszakísértem
Horowitz ezredest a Múzeumhoz, amelyet szoros román őrség vett
körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennünket, de
nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk az épületbe,
s végül előkerítettük az igazgatót.
Úgy
körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és
civilek egy csopor kíséretében megjelent a Múzeum előtt
egy tizennégy kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával.
Kijelentette, hogy Mardarescu tábornoktól és Diamandi főbiztostól
felhatalmazást kapott arra, hogy átvegye az Erdélyből származó
tárgyakat és követelte a kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt
arról, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság vette át a Múzeum
felügyeletét, és hogy nem adja ki a kulcsokat. Serbescu tábornok
ezt követően elmondta neki, hogy reggel visszajönnek és
amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a
műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár
kulcsát és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel:
„Annak,
akit megillet –
Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a Budapesti Magyar
Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a
soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette
magához.
Mindezt
aláírásom követte. Ezt követően Loree ezredessel
lepecsételtettem valamennyi ajtót, amelyekre a következőket
írattam ki: „Ezt
az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság parancsára pecsételték
le.
H.
H. Bandholtz, soros elnök
1919.
október 5.”
Harry
Hill Bandholtz
(élt: Constantine, Michigan, 1864. december 18.–Constantine,
Michigan, 1925. május 11.) édesapja német bevándorló volt. 1917
júniusától harcolt Franciaországban, szeptember 27-én léptették
elő tábornokká. 1920 februárjában vezényelték haza, az USA-ba.
Magyarországi
megbízatását 1919.
augusztus 6-án
kapta, augusztus
7-én
Párizsból indult útnak gépkocsival, Prágából pedig vonattal
utazott tovább. Budapestre augusztus
11-én
reggel érkezett meg.
Magyarország
román megszállása a Nemzetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa
utasításai ellenére történt meg. Ezért Clemenceau francia
miniszterelnök, a Legfelsőbb Tanács elnöke (logikusan!)
a magyarokat szólította fel a fegyverszünet betartására, amit
Romanelli olasz alezredes továbbított Budapestre: „Magyarország
tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa
tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és
mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk
semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy
szövetséges katonai missziót, amelynek feladata a leszerelés
felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok
kivonuljanak.”.
A
négyhatalmi tábornoki kar tagjai lettek, akik a Szövetséges
Katonai Misszió vezetését napi rotációban osztották fel egymás
között:
–
Harry
Hill Bandholtz,
Amerikai Egyesült Államok hadserege;
–
Reginalúd
Gorton, Nagy-Britannia hadserege;
–
Juan
César Graziani, Franciaország hadserege;
–
Ernster
Mombelli, Olaszország hadserege részéről.
Bandholtz
augusztus
10-én,
Bécsben ebédjét Sir Ernest T. Troubridge
tengernagy
társaságában töltötte, akitől informálódott a magyar
helyzetről. Bécsből táviratozott Halsey E. Yares ezredesnek, a
román hadsereghez akkreditált katonai attasénak, hogy másnap
reggeli érkezésétől kezdve a román parancsnokságtól elvárja a
teljes körű együttműködést.
Bandholtz
tábornokot már magyarországi tartózkodásának első napja
délutánján felkereste Habsburg József főherceg, aki az akkor
kézhez vett, rövid határidejű román ultimátumot mutatta meg
neki. Az irat szerint Magyarországnak teljesíteni kell minden román
követelést, feladni minden hadianyagát és hadi készletét,
támogatnia kell Romániát a Bánát megszerzésében,
sőt
politikai uniót kell létrehoznia, amelyben a korábbi
Osztrák–Magyar Monarchiához hasonlóan I. Ferdinánd román
király lenne Magyarország uralkodója is. Bandholtz ezt a
tájékoztatást adta József főhercegnek: „Figyelembe
véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott
adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek,
hogy menjen egyenest a pokolba.”
Constantine
Diamandival, Románia magyarországi teljhatalmú megbízottjával
csak másnap találkozott, és csak augusztus
13-án
kapta meg a román kormány nyilatkozatát, amelyben a Szövetséges
Katonai Misszió kompetenciáját elismerték.
Augusztus
16-án
Mardarescu
román tábornok kézhez kapta a Misszió első instrukcióit:
–
Azonnal szüntessék be bármilyen
készlet vagy tulajdon rekvirálását vagy eltulajdonítását,
akármilyen természetű legyen is az, kivéve az ezen Misszió által
erre a célra engedélyezett övezeteket, és akkor is csak olyan
készleteket, amelyek a román hadsereg számára szükségesek és a
Misszió kapjon tájékoztatást azokról a készletekről, amelyeket
szükségesnek tekintenek.
–
A román főparancsnok késedelem
nélkül adjon át egy térképet, amelyen világosan kimutatja a
rekvirálási övezeteket, és amely csapatai elhelyezkedését is
mutatja.
–
Azonnal szolgáltassák vissza
tulajdonosának az összes, jelenleg román kézben lévő
magántulajdont, mint például személygépkocsik, lovak, hintók,
amelyek magánszemélyek tulajdonában vannak.
–
Szervezzék meg a vasúti, postai
és távíróvonalak fokozatos visszaszolgáltatását a magyar
kormánynak.
–
Ne rekviráljanak további
épületeket, raktárakat és ingatlanokat és a lehető
leggyorsabban evakuáljanak minden iskolát, kollégiumot és más
hasonló jellegű épületet.
–
Azonnal hagyjanak fel a gördülő
eszközök, vagy bármilyen magyar tulajdon hajón Romániába, vagy
arrafelé történő szállításával, állítsanak meg és vigyenek
vissza Budapestre minden úton lévő vagy külső állomásokon
hagyott gördülő eszközt vagy magyar tulajdont.
–
Korlátozzák a köz- és
magánügyek felügyeletét a városban arra a szinte, amelyet a
Misszió hagyott jóvá.
–
A
román kormány legkésőbb augusztus 23-ig bezárólag szolgáltasson
teljes listát valamennyi hadi-, vasúti és mezőgazdasági
anyagról, élőállat-állományról vagy bármiféle tulajdonról,
amelyet a román erők eltulajdonítottak Magyarországról.
Augusztus
21-én a Szövetséges Katonai Misszió közölte József
főherceggel, hogy a 20-án bevezetett statáriumot fel kell oldania,
valamint a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa nem lát szívesen
egy Habsburgot Magyarország élén. József főherceg 23-án
lemondott.
Bandholtzot
két kiemelkedő cselekedete tette nevezetesség: A rekvirálási és
rablási tilalom ellenére 1919.
augusztus
25-én
az Állami Vasúti Üzemben 135 megrakott teherautó és 25 rakodó
teherautónyi elszállításra várt felszerelést rakatott vissza,
majd 1919.
október 5-én
a Nemzeti Múzeum kincseit mentette meg.
Magyarországi
tapasztalatait később An
Undiplomatic Diary by the American Member of the Inter-Allied
Military Mission to Hungary, 1919–1920
című
írásában foglalta össze.
Tettéért
személyét a Horthy-korszakban jelentős tisztelet övezte. Szobrát
– Ligeti Miklós alkotását – hosszas diplomáciai huzavona után
1936-ban
avatták fel. A korszak kormányai ugyanis támogatták a románok
fosztogatására emlékeztető szobor elkészültét, amit viszont a
románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor
kezében a Magyar Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre
emlékeztető lovaglópálca is megjelent volna. Végül
kompromisszumként a szobor alakja a megalázó lovaglópálcát a
háta mögött tartja.
Bandholtz
tábornok –
150
cm-es haraszti mészkő talpazaton, kb. 220 cm magas álló bronz –
szobrát
1936.
augusztus 23-án délelőtt 11 órakor
a Szabadság téren avatták fel. Horthy kormányzó és több magas
rangú személyiség magán emberként vett részt rajta. Az Egyesült
Államok követsége részéről James
B. Stewart, a követség
munkatársa és felesége, valamint Garret G. Ackerson Jr. követségi
titkár volt jelen. (A nagykövetet diplomatikusa erre az időre a
külügyminisztérium Washingtonba rendelte, mivel a román
diplomácia mindent megtett, hogy az amerikaiak ne képviseltessék
magukat a szobor avatásán. Azonban az sértő lett volna a
magyarokkal szemben is, meg a saját hadseregükkel szemben is,
hogyha egy amerikai tábornok szobrának leleplezésekor nincsenek
jelen. Így kompromisszum született.) A fő beszédet Perényi báró
(a szobor felállításával foglalkozó bizottság elnöke,
koronaőr) tartotta, a szobrot a főváros nevében Szendy Károly
polgármester vette át rövid beszéd kíséretében. A szoborra az
első koszorút Shvoy István tábornok helyezte el, ezután Stewart
koszorúzott, és rövid beszédet mondott: „Megtiszteltetésnek
tekintem, hogy elhelyezhetem a koszorút e szobor előtt, amely a
magyar népnek egy honfitársam iránti tiszteletét és kegyeletét
fejezi ki. Bandholtz
tábornok bátor katona volt és egész hosszú pályája tiszteletre
méltóan alakult. Mint fiatalember, az USA katonai akadémiáját
végezte el, majd néhány évvel később vezető szerepet játszott
a Fülöp szigeteki felkeléssel kapcsolatos akcióban először mint
katona, később mint kormányzó. A
háborút követő időszakban érkezett ide, tartózkodott itt, s
vált szeretett baráttá.”
Többen
is koszorúztak, pl: Lázár Andor igazságügy-miniszter, Hóman
Bálint közoktatása és kulturális miniszter (a
szobor felállításával foglalkozó bizottság társelnöke). Az
ünnepség elején a magyar, a végén az amerikai himnuszt játszotta
a zenekar. Az
amerikai követség jelentése megállapította:
„Az ünnepség rendkívül nagy hatású és méltóságteljes
volt, legalább kétezer ember vett részt rajta.”
A
második világháborúban hivatalosan hadat viseltünk az Egyesült
Államok ellen, a szobor azonban a helyén maradt, az angol nyelvű
felirattal: „I
simply carried out the instructions of my Government,
as I understood them, as an officer and a gentleman of the United
States Army”. („Csupán
a kormányom instrukcióinak megfelelően cselekedtem, ahogy azokat
úriemberként
és az amerikai hadsereg tisztjeként értelmeztem.”
A
szobrot a háború után, a szovjet megszállás idején, az 1940-es
évek vége felé restaurálás ürügyén eltávolították, és
egészen az 1980-as évek végéig egy szobortemetőben hevert. Ekkor
Salgo nagykövet kérésére a zugligeti
nagyköveti
rezidencia kertjében állították fel. Eredeti helyére, a
Szabadság térre 1989 júliusában került, csupán pár nappal Bush
amerikai elnök történelmi látogatása előtt. A talpazat hátán
azonban új szöveg olvasható: „Harry
Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője
1919. október 5-én megakadályozta, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit
Romániába szállítsák”.
Bandholtz
születése évfordulóján az amerikai katonai attasé a szobrot
minden évben megkoszorúzza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése