A szesztilalom bevezetése az USÁ-ban - 1920.

Felirat hozzáadása

Érdekességek száztíz évvel ezelőttről - Kiváló hivatalnokok, bemeszelt végrehajtó

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            Abban az időben is kiváló emberek látták el a közhivatalokat. Kolossváry József alispán Veszprém város összes hivatalánál vizsgálatot végzett. „Konstatáljuk, hogy a gyökeres vizsgálat során minden rendben találtatott, semmi hiba nem volt felfedezhető.” De ugyanígy járt Lipcsey András csendőrhadnagy, keszthelyi szakaszparancsnok, aki január 13-án tartott hivatalos vizsgálatot a balatonfüredi csendőrőrs felett. „A vizsgálatnál minden a legnagyobb rendben találtatott” – olvashatták megnyugodva a korabeli polgárok.

            Deutsch G. Sándor veszprémi borkereskedő cége a Zala megyei Bazsi községbeli gazdáktól borokat kívánt vásárolni. Névtelen levélben figyelmeztették, hogy a borok hamisak. Deutsch mintákat vétetett, majd Budapesten elemeztette. Kiderült, hogy tényleg hamisak, mire a sümegi szolgabíróságnál feljelentést tett a hamisítók ellen.

            A belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a törvényhatóságokat, hogy amikor a honvédség a tartalékosokat behívja gyakorlatra, a hivatalnokok helyettesítéséről kellő időben gondoskodjanak. Évről évre növekedik ugyanis a kérelmezők száma, hogy nélkülözhetetlenek a hivatalban. Ezt a továbbiakban nem hiszi el, és csak „különös méltányolást érdemlő esetekben” ad helyet a kéréseknek.

            Néhány diák a 115 évvel ezelőtti utazási lehetőséggel, lovas kocsival igyekeztek haza Veszprémbe karácsonyi vakációra. Fejér megye déli részén, a Balatontól légvonalban 8 km-re fekvő Enyingen a Szarvas-féle kocsma udvarán december 23-án a ruháikat tartalmazó zsákot ellopták.

            Az egyik Balaton-parti községben 115 évvel ezelőtt megjelent egy bírósági végrehajtó, és az egyik parasztgazdát akarta „ekzekválni”. Azonban meglepetés várta. A községnek minden harcra kész hölgye szokatlan fegyverrel, meszelőkkel fogadta és mielőtt hozzákezdhetett volna „hivatalos működéséhez, a szó szoros értelmében tetőtől talpig bemeszelték”. Erre a végrehajtó megugrott, de az amazonokat feljelentette a törvényszéken hatóság elleni erőszakért.

            Cholnoky Viktor egyik írásában nagyon rossz jósnak bizonyult néhány évvel Trianon előtt. „Szertetekintve… önkéntelenül ajkunkra száll a kérdés, vajon lesz-e hazánk dicső múltjához méltó jövendője?” A történelem válasza szerinte: lesz. El fog érkezni az idő, midőn e haza minden másfajú népe nyelvre, szokásokra és érzületre bele fog olvadni a magyar fajba. Mert nincs a világon nép, amelyben annyi áthasonító erő volna, mint a magyarban van.

            Szinte hihetetlen, de 115 évvel ezelőtt Veszprémben a bőséges források annyi vizet szolgáltattak, hogy sem a lakosságnak, sem a hatóságnak nem jutott eszébe takarékoskodni a vízzel. A nemrég megépült vízvezetéknek egyesek úgy örülnek, hogy a konyhákban éjszakákon keresztül nyitva hagyták a csapot, a WC-kagylókban mértéktelen, túlságos öblögetéssel rengeteg vizet elfolyattak, „hogy a közkutaknál micsoda pazarlás történik, az meg szinte hihetetlen”. Az oktalan fecsérlésnek nincs korlátja – olvashatjuk –, mert a hatóság nem félvén a vízhiánytól, nem lépett közbe, sőt a közegészségre nézve egyenesen hasznosnak tartván a túlságos tisztálkodást.

Három korabeli vicc:

–Hallotta a kis Hubermannt hegedülni? Igazi csodagyerek!

–Én is ismerek csodagyereket, amikor született, az atyja már 75 éves volt.

No, hogy mulattatok a Miska lakodalmán?

–Nagyszerűen! Még a menyasszony is verekedett.

–Állítása, hogy a húsevés ártalmas, nevetséges. Őseim évszázadokon keresztül húson éltek.

–Vegetáriánus kérdése: És mi lett belőlük?

–Mind meghaltak.

Csetneki Juhász Balázs: Téli este

      

A téli táj lomha testét

A hó és az este betemették.

Hideg, jeges szelek jöttek, ajtók

És ablakok  résein át beköszöntek.

A kandalló fényében, a kutyám szemében,

Vörös bor ízében, tested melegében lobog a nyár.

Veszprémi kalandom

           Tegnap a jó sorsom Veszprémbe vezényelt, hogy megerősödjön az emberekbe vetett bizalmam. Betértem a fenti vendéglátóhelyre. Amint eszegetem a fagylaltomat, és Fekete János régi barátommal beszélgetek a z együtt végzett tevékenységről, a szép napokról, amikor még fiatalok voltunk, megjelent előttem a képen látható Tremmel Netta, és kedvesen kérdezte: "Ön Batár Zsolt Botond"? Nagyon meglepődtem. Az nem szokatlan, hogy sokan felismernek, megszólítanak Veszprémben még ma is, pedig már 11 éve elköltöztem, ugyanis a népművelői, tanári és újságírói munkám miatt nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba a 30 év alatt, de az ilyen kellemes, fiatal lányok már nemigen szólítanak név szerint.

          Miután jeleztem, hogy én vagyok, elővette a háta mögül az autóstáskámat, és átadta, hogy a pult mellett találta egy betérő, és leadta nekik iratokkal, pénzzel együtt. Engem arcképes igazolványom alapján találtak meg a vendégek között. A nemzetközi felmérések szerint a magyar emberek a legpesszimistábbak a világon, még az afgánok is optimistábbak az évtizedek óta tartó háború ellenére is. De ez a gesztus engem egycsapásra optimistává tett, bízni kell az emberekbe!!! (2014-ben írtam.)

Érdekességek 122 évvel ezelőttről - Tomboló vihar, ferobbant petróleumlámpa

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            122 évvel ezelőtt január 4-én óriási szélvihar tombolt Veszprémben. Este 5 óra tájban a piacon lévő Fekete-házon függő utcalámpást a vihar ledobta a helyéről, mely az arra haladó 12 éves fiú fejére esett. Szerencsére már esés közben elaludt és így tűzveszedelmet nem okozott, de a fiú fejét véresre zúzta.

            Veszprémben a piaristák konyhájában egy petróleumlámpa felrobbant. Az égő folyadék a konyhában lévő 6 éves kislányra ömlött, akinek a ruhája azonnal lángra lobbant. Takács József gimnáziumi igazgató a zajra besietett és egy ruhadarabbal eloltotta a lángokat. Csodálatosképpen a kislánynak semmi baja nem lett, de megmentője, az igazgató, erős égési sebeket szenvedett a kezein.

            Nap mint nap reklámok tömegébe botlunk. A reklámozók figyelmébe ajánlom a több mint száz évvel ezelőtti tanácsokat. Angol felmérésekre hivatkozva a hirdetésnek legalább tízszer kell megjelennie, hogy hatása legyen. Az elsőt nem veszi észre az olvasó, a másodikat észre veszi ugyan, de nem olvassa el, a harmadikat azonban már elolvassa. Ez az első lépés. Amikor negyedszer jelenik meg, már tudakolózik a hirdetett cikk ára után. Ötödször már megnézi a címet, amikor hatodszor olvassa, már a házastársával is beszél róla. Hetedszerre már azt is elhatározza, hogy megveszi, nyolcadszorra már meg is vásárolja. A kilencedik hirdetésnél fölhívja a barátainak is a figyelmét, a tizediknél már ők is beszélnek házastársaikkal a hirdetett cikkről.

            A Kis-Balatonon ketten nádszedéssel foglalkoztak. Valami pénzkérdésen összekaptak, s a szóvitának tettlegesség lett a vége. A nádvágó késsel egymásnak rohantak. Az egyik élet-halál között lebegett, a másikat pedig letartóztatta a csendőrség.

            Nagyon betegnek érezte magát Kiss János ösküi születésű 19. gyalogezredbeli baka. Megvizsgálták, és teljesen egészségesnek találták. Mivel egyre rosszabbul lett, Győrből hazautazott a Veszprémtől 15 km-re, Várpalotától 8 km-re fekvő Ösküre. Éjjel érkezett, észrevétlenül bement a pajtába és felakasztotta magát. „Kuszált írású levélben” elpanaszolta baját. Boncolás után nagymértékű bélgyulladást találtak nála. „Így halt meg nem hivatalos úton Kiss János, aki hivatalosan nem is volt beteg”.

Három korabeli vicc:

–A kovácsmester az új legényhez: –Hallja-e Ferenc, ne üsse olyan rettenetesen azt az üllőt. Nem zongora az!

–Báróné: Hiszen határozottan megmondtam önnek, hogy vérszínre fesse a szobát, s ön mégis kékre festette!

Szobafestő: De hiszen méltóságodnak kék vére van.

–Mama: No, Margitkám, légy okos és csókold meg szépen lefekvés előtt a nevelő nénit.

Margitka: Igen? Hogy engem is pofon üssön, mint tegnap a papát…

Luther Mártont kiátkozta X. Leo pápa - 1521. január 3.

Egyházi görbe tükör

     Az újgazdag, közel sem művelt vállalkozó betéved az antikváriumba. Nézegeti a könyveket, és megjegyzi, hogy nem is tudta, hogy ilyen drágák ezek a régi könyvek.

Igen azok – mondja az eladó.
Nekem is volt egy régi, szakadt Bibliám...valami Gut...Gut adta ki.

Az antikvárius belefehéredve, csak nem Gutemberg????
De, igen – mondja emberünk – de olyan szakadt volt, hogy eldobtam.
Ember!!!! A világ első nyomtatott könyvei közül lehetett, óriási értéket képvisel.
Nem hiszem, jön a válasz, mert majdnem minden oldalát összefirkálta valami....Luther Márton

A „Bozsó 100 Emlékév” nyitó eseménye Kecskeméten – 2022. december 27.

Negyed órával a kiállítás megnyitása előtt már nem lehetett ülőhelyet kapni, kezdéskor pedig már az állóhelyeken is szorosan álltak az érdeklődők december 27-én, kedden 15 órakor a Bozsó Emlékév nyitó eseményén Kecskeméten a Bozsó-Ház előadó termében.

A megjelenteket – országgyűlési, önkormányzati képviselőket, kurátorokat, Kecskemétről, más településekről, köztük Nagykőrösről érkezőket – ifj. Bozsó János, a Kecskemét Város – Bozsó Gyűjtemény Alapítvány elnöke és Lóránd Klára muzeológus, a Bozsó Gyűjtemény igazgató kurátora köszöntötte. A megnyitó beszédet dr. Nátyi Róbert művészettörténész, az emlékév kuratóriumi tagja, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának dékánja tartotta. A ,,Máriavárostól a Klapka-házig” címet viselő kiállítás az éppen száz évvel ezelőtt 1922. december 27-én született Bozsó János festőművész életművének első, 1948-58-ig terjedő szakaszát mutatja be, amelyet több kiállítás követ majd. Ez az időszak a művész pályára kerülésének időszaka volt. Bozsó János művészi pályáján egyedi utat járt be. Nem voltak mesterei, nem járt képzőművészeti főiskolára, a természet volt a tanító iskolája. Az egyszerű családból származó, fiatal korában nehéz anyagi körülmények között élő művész maga sem tudta megmagyarázni, hogyan támadt fel érdeklődése egészen fiatalon a valóság ábrázolása iránt. Kezdetben csak szolgai módon másolta a környezetében fellelhető tárgyakat, de hamar kialakította saját stílusát, és viszonylag rövid időn belül bekerült a hivatalos festészetbe.

Pályája során mindvégig elsősorban tájképeket festett – expresszív módon, kötetlenül –, eleinte ragaszkodva Kecskeméthez és a város környékéhez, később elkalandozva messzi tájakra. Stílusa mindvégig naturalista maradt, a különféle izmusok sohasem kísértették meg.

A megnyitó után a látogatók megtekintették a kiállított közel ötven tájképet, amelyek nem csak Kecskemét és környéke kedves alföldi világát mutatják be, de betekintést nyújtanak a város akkori életébe is, és beleolvashattak a korabeli újságcikkekbe, amelyek már akkor is elismerően szóltak Bozsó János munkásságáról. A megnyitó után a rendezőség pezsgővel, teával, pogácsával, az udvaron forralt borral vendégelte meg a látogatókat. A kiállítás néhány hetes technikai szünet után 2023. január 19-től december 18-ig látogatható Kecskeméten a Bozsó-Házban. Érdemes megnézni! Szöveg és kép: Szigeti Márta