A keresztény vallás kialakulásának helyszíne a zsidók lakta Palesztina, amely Jézus Krisztus idejében római fennhatóság alatt állt. Az idegen elnyomás miatt sok zsidó költözött el szülőföldjéről, és szóródott szét a Római Birodalom területén. Így alakult ki az úgynevezett zsidó diaszpóra, melynek jelentése „szétszóratás”. A Palesztinán kívüli zsidó közösségek részben eltávolodtak hagyományaiktól és átvették a hellenisztikus kultúra egyes elemeit. A Biblia görög fordítása megismertettette a hellenisztikus világot a zsidó vallással, illetve az egyetlen, mindenható Isten létezésének gondolatával. A görög filozófia hatására az Ószövetség tanításait jelképesen kezdték értelmezni, ami szélesebb körben is elfogadhatóvá tette azokat. Mindez a későbbiekben nagy szerepet játszott a zsidó vallásban gyökeredző kereszténység gyors terjedésében.
A Palesztinában maradt zsidóknak egyistenhívő vallásuk nagy segítséget jelentett az idegen uralom elviselésében. A papok egy része, a farizeusok („írástudók”) egyre inkább az ősi hitelvekhez, törvényekhez való visszatérést, a vallási hagyományokhoz, külsőségekhez való ragaszkodást kezdték hirdetni. A farizeusok tanítása szerint nem a jeruzsálemi templomhoz kötődő kultusz, hanem a kis közösségek zsinagógákban („gyülekezeti ház”) történő vallásgyakorlata a lényegesebb, ahol rabbik („tanítók”) magyarázzák és értelmezik az Ószövetséget, illetve vezetik a szertartásokat. Ennek az elképzelésnek nagy szerepe volt a zsidó vallás továbbélésében, illetve a kereszténység megerősödésében a jeruzsálemi templom lerombolása után is. (A templomot a júdeai felkelés leverése után, a későbbi Titus császár romboltatta le Kr. u. 70-ben.)
A római uralom idején Palesztinában több vallási szekta (zárt csoport) is megjelent, melyek némelyike később a keresztény vallás tanításaira is nagy hatást gyakorolt. Ilyenek voltak az esszénusok, akik szigorú vallási és erkölcsi szabályok szerint, vagyonközösségben éltek a Kumrán magaslat barlangjaiban. Szent irataik, az úgynevezett holt-tengeri tekercsek tanúsága szerint magukat az Istennel kötött „új szövetség” közösségének tekintették.
A zsidó vallás egyik jellegzetessége, a megváltóvárás Palesztina római megszállása idején különösen megerősödött. A megváltótól nem kevesebbet vártak, minthogy megszabadítja az országot az elnyomóktól és a szenvedéstől. Személyére nézve különböző utalások, jövendölések találhatók az Ószövetségben. Ebben az időszakban különböző igehirdetők jelentek meg Palesztinában, akik a megváló közeli eljövetelét jósolták. A legnagyobb hatású igehirdető Keresztelő János volt, aki bűnbánatot és megtisztulást hirdetett, melyet a Jordán folyóban való megkeresztelkedés szertartásával pecsételhettek meg a hívők. Keresztelő János zsidók tömegeire gyakorolt hatást, így politikailag is veszélyessé vált. Palesztina királya, Herodes Antipasz kivégeztette.
János a pusztában élt, mielőtt prédikálni kezdett. "Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt" (Máté 3,4) és gyakran böjtölt. (Máté 9,14 ; Máté 11,18-19). Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és bűnbánatot hirdetett. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket. Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, – aki ekkor felismerte Jézusban a Megváltót – először nem akart megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá. Jézus azonban ezt mondta neki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Máté 3,15) Heródes király – a betlehemi gyermekgyilkosságot megparancsoló Heródes fia – bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta (Márk 6,20) mégis elfogatta Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost. A Biblia szerint mikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.
(Bekezdés: Wikipwdiából)
Gulácsy Lajos: Salome (1908–9, vegyes technika, papír, 23x32,5 cm):
