Kiknek kezeiben billog villog,
Magukra kenik örökre
Az égett bőr és égett hús szagot.
Trianont átkozók átka hull-e vissza ránk ma?
Bumeráng rángatta kezüket, vagy
Bivaly csontúak, vagy szellemi szegények,
Vagy vagyunk-e gagyi magyarok,
Vagy leszünk Zrínyiek, kik kirohanunk?
Kirohanunk magunkból vakmerően,
Bátran, visszatérve az új honfoglalásban.
Kirohanni e kommersz világból,
Áldott kezeket csókolunk,
Ősi álmokat kihantolunk,
Csoóri útján Csoóri után indulunk!
Ez az út a mi utunk,
Ez az út a magyarok útja!
Elátkozva, elátkozva,
Még akkor is, ha a pokol kapui
Már nyitva,
Hiába ásítanak ránk dadogva,
Mert mi áldott kezeket csókolunk,
És ősi álmokat újra álmodunk.
Csonka hazában élni,
Szent István lelkét vissza kell venni!
Tűkörbe kell nézni, tűkörbe kell nézni!
Nem elég az önvádban szügyig gázolni,
De akkor sem szabad rogyott eszméket szolgálni!
Új honfoglalás kell, újra magyarnak kell lenni,
Újra szabadnak kell lenni,
Cicoma, dobverés, trombitaszó nélkül kelni,
Dolgozni, dolgozni!
Új honfoglalás kell!
Zrínyi, Rákóczi, Kossuth,
Petőfi, Kodály és Ötvenhat útját
Újra kell járni! Nem kell nekünk
Besározó eszmék veszett látomásaival
Pokolba szállni, kik
Magyartalan, agyartalan eszméket
Akarnak húsunkba vájni.
Tánc, az ének, a táj miénk, miénk a szó
A vers, a ballada, miénk a hegy, a bor,
Miénk a dal, szívünkbe sajgó.
Mi értjük e föld szavát,
Miénk e tékozló világ,
Kik lesznek, akkor lesznek itthon
Ha övék lesz öröme, kínja és szerelme,
Átka és álma is e vértócsás vidéknek,
Kik elfogadnak pőrén és szegényen,
Kik elfogadnak bűnösen, vétkesen,
Mint a vérünkből sistergő eszmélet.
Kiknek kezeiben billog villogott,
Örökké lehet érezni rajtuk
Az égett bőr és égett hús szagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése