Ezután Düsseldorfba utazott, hogy tanulmányait folytathassa. Itt együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. Düsseldorfban készítette az Ásító inas és a Siralomház című képeit.
1870 júniusában Pestre ment, majd augusztusban Békéscsabára, rokonlátogatásra. A Siralomház című festménye rögtön megtetszett a párizsi Salonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban 1870 tavaszán rengetegen látták, aranyéremmel is kitüntették. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. Ennek hatására 1871 végén áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb műveit. A sikerei ellenére depressziós lett, öngyilkosságot is megkísérelt.
1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon. Barátjával, Paál Lászlóval Barbizonban az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban.
1874. augusztus 5-én házasságot kötött az 1873-ban elhunyt De Marches báró özvegyével, Cécile Papier-val. A többek között Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, ekkor készült a Kukoricatörés, a Poros út és a tanulmányok a Falu hőséhez. A Salonban kiállította a Zálogházat.
Nagybátyja, Reök István, 1874 április–májusában majd 1876 áprilisában is meglátogatta Munkácsyt Párizsban. 1876-ban bemutatta a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert aratott, megnyerte a nagy aranyérmet. Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése