A történelemi protestáns felekezetek a REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott magyar prédikátorokról.
Ebben a részben magát az emlékművet ismertetem. A következő részben az emlékmű állításának okát járom körül De Ruyter holland admirális és a magyarság kapcsolatán keresztül.
Ha valaki Debrecenben sétál, közvetlenül a Nagytemplom háta mögött, az Emlékkertben talál egy klasszikus stílusú – beton, műkő, bronz anyagú –, mintegy öt méter magas obeliszket. Tetején földgömb, oldalán bronzgálya. Felirata: „De Ruyter Mihály hollandi tengernagy, a szabadító. 1676. febr. 11. "
A kinyitott Biblián Pál apostol híres sorai olvashatók: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam".
Az emlékművet özvegy Hegyi Mihályné debreceni asszony költségén emelték 1895-ben, a protestánsok által "gyászévtizedként" emlegetett ellenreformációs üldözés idején, 1675-ben hitükért gályarabságra hurcolt protestáns lelkészek emlékére. Egyikük, Kocsi Csergő Bálint így emlékezett kiszabadulása után: "Negyvenegy személyeket indítottanak vala el, de csak harmincat vihetének el bennek Neapolisba; mert hatot Teatéban hagytanak vala betegen, három elszökött vala, kettő ismét meghalt vala".
II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatásakor a vallási megbékélés jegyében koszorút helyezett el az emlékoszlopnál.
Ez az obeliszk megihlette az egykor Debrecenben tanuló Szabó Lőrincet A gályarabok szobra c. versének megírására:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh34JH8vCvTfLPR_wwSAHxOHxtVhI-YMladq-IYECXVPwLqf7C0BjAmy2SFJH4ZD1MoM1OKtIs7a0WLAuggKPtll0fDhZgQ_iluQHNNnGgc6U3NbVkSrqGSDO1G_2IyMXbafbOOrgilVKF7/s200/Debrecen+-+G%25C3%25A1lyarabok+eml%25C3%25A9km%25C5%25B1ve+-+II.+J%25C3%25A1nos+koszor%25C3%25BAz.jpg)
Mik vagyunk? Kutyák? Mért? Eretnekek?
Kis szobor állt a Nagytemplom megett:
a Gályarabok! – Hősök? Mennyi gyász!
És mintha a titkos nyomozás.
a távoli, az Inkvizíció,
az iszonyúnak hitt központi szó
engem vert volna őseim helyett
vasra, kínpadra, olyan rémület
markolt szívembe. Fürkész gondolat,
ott kezdtem álmodni álmaidat,
ott csatáztam veled (s mily naivan!),
fekete Róma! Gyanú s ami van
emberség bennem, minden abból fakadt,
hogy sirattam áldozataidat;
mert hiszek benned, jóság, türelem,
hiszek benned, isteni értelem, -
hiszek benned, szabadság szeretet,
s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek.
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról 2014. október 31-i bejegyzésemben írok.)
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról 2014. október 31-i bejegyzésemben írok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése