II. Rákóczi Ferenc születésnapjára - 1676. március 27.

Petőfi Sándor 
Rákóczi 

Hazánk szentje, szabadság vezére, 
Sötét éjben fényes csillagunk, 
Oh Rákóczi, kinek emlékére 
Lángolunk és sírva fakadunk! 

Az ügy, melynek katonája voltál, 
Nemsokára diadalmat ul, 
De te nem lész itt a diadalnál, 
Nem jöhetsz el a sír mélyibul. 

Hamvaidnak elhozása végett 
Elzarándokolnánk szívesen, 
De hol tettek le a földbe téged, 
Hol sirod? nem tudja senki sem! 

Számkiuztek nemzeted körébül, 
Számkiuzve volt még neved is, 
S bedolt sírod a század terhétül, 
Mely fölötte fekszik, mint paizs. 

Oh de lelked, lelked nem veszett el, 
Ilyen lélek el nem veszhetett; 
Szállj le hozzánk hosi szellemeddel, 
Ha kezdodik majd az ütközet. 

Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe, 
S vidd elottünk, mint hajdan vivéd, 
S másvilági hangon lelkesitve 
Erosítsd meg seregünk szivét. 

S rohanunk az ellenség elébe, 
S ha utánunk nyúl száz drága kéz, 
S lesz elottünk száz halálnak képe: 
Nem lesz köztünk, aki visszanéz. 

S majd ha eljön gyozedelmünk napja, 
A szabadság dicso ünnepe, 
Igy kiált föl millióknak ajka: 
Aki kezdte, az végezte be! 

(Pest, 1848, április 21.)

A képen Rákóczi kassai (most: Kosice - Szlovákia) szobrát koszorúzom